Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)

1. Csevegés múzeumunk érdekében I-VIII. /1908/

dást nem járhatta, hanem olyan jól mulatott, mint ahogy udvari bálokon vagy fogadtatásokon illik. Én is voltam egyszer egy ilyen murin a millenáris kiállitás alkalmából összejött orvosi congres3Zusnak meghivott tagjai között. Ásitással foglalkoztam, de az ásitást megunva félóra múlva kámforrá váltam. Simor primás is igy mulatott és "Elkeseredésében mi telhetett tőle, Oda tette tenyerét a szája elébe." Egy szamaritánus megszánta a primást és mellészegődve kérdi tőle, hogy Nagysád, Te, vagy eminentiád - már bizony nem tudom miként cimezte. Nem botránkozik meg ezen csaknem övig dekolletált divaton. Már hogy botránkoznám meg, mikor azon régen elmúlt kedves időre emlékeztet, mikor édes anyámat szoptam. Persze hogy ezt nem mondotta fentszóval, mert különben rögtön káplánná avanzsiroztatták volna Kukutyinba. Â cimkórságra vonatkozólag elmondok valamit. Annak aki átalja elolvasni, ne fusson ki a szeme, csak hunyja be. A mult században a diétára ugy a vármegyék, valamint a szabad királyi városok is követeket küldöttek. Latinul menvén a discursus, a vármegyei követek spectabilis, vagy ha magasabb rangban születtek illus tris vagy magnificus cimmel lettek illetve, azaz Tekintetes,Méltóságos,Nagyságos. A városi követek prudens és circumspectus cimmel lettek megszólítva; magyarul okos és körültekintő. Egyszer egy ilyen rongyos városi követ, olyan prudens és circumspectus fajta dictiót mondott, amely valamelyik Illus tris, magnificus vagy spectabilis vármegyei követnek nem volt Ínyére és hátra vetett fejjel, gúnyos sárgaföldig lenéző gőg-