Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)

20. Anonymus és honfoglaláskori temető Kenézlőn I-III. /1913/

kadt, nelyekben a fanyélnek maradTányai tisztán felismerhetők. Egynek a kőt bokája felett és a két karján, egy másiknak ezeken kivül a nyakán is njnyi széles, vékony papir vastagságú, nyitott végű karika találtatott. Az alvégtagokon levők olyan kis átméretüek voltak, hogy azokat a lába fején fel,nem húzhatta, hanem csak széttágitva illeszthette fel. A karika felső peremének /szélének/ átmérője nagyobb volt, mint az alső széléé, valószínű, hogy a finon szövetű gatyának és az ingujJaknak, valamint az ingnyaki nyilasának szegélyezését képezték. A 11-ik az.sirban a lófejen és annak közelében talált 17 byzanti bractea Aártya vékonyságú csak egyik oldalán vert amuiettnek használt ezüst érem/ három helyen átlyukasztva,valószínűleg a kantárt és kantárszárat borító szövetre voltak várva. A 14-ik sirban a bal alkar alatt három, a mellkasnak bal oldalán egy, többszörösen szövetbe burkolt dirrhen /honfoglaló őreink által használt perzsa ezüstérem/ találtatott. Gróf Dessewffy Miklós tudós érmészünk, a magyar nunismatika társulatnak tiszteletbeli elnöke, ki az ásatásban szintén részt vett, gondoskodni fog a korhatározó érmeknek meghatározásáról. Az igen sok ezüst, részben aranyozott réz azijdiszitéseknek, szijvég-diszitéseknek, gyöngyöknek és egyéb tárgyaknak tiszta képet ugy sem nyújtó leírásával, az olvasó türelmét próbára tenni nem merem.. Dr. Jósa András. /Megjelent:Szabolcsi Hirlap,II.óvf.82.sz., 1913.okt.ll, 3-4.1./