Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)

20. Anonymus és honfoglaláskori temető Kenézlőn I-III. /1913/

Nahát tisztelem a tudományodat! Nem egészen igy,de 1lyen formán mondtam. Honfoglaláskori őseinknek egy általam a legnagyobb mértékben irigyelt csonttan! sajátságát érdemes felemlíteni, t.i. azt, hogy eddig egyetlenegy bármilyen vén- honfoglaló őseinknél sem sikerült foghiányt vagy lyukas fogat felfedezni, mig a petneházai gazdag vasleletben, mely a Krisztus előtti III-ik századból származik, a kovács-szerszámok'közül a foghuző sem hiányzik. Koporsó- korhadóknak nyomalt sem itt, sem másutt nem találtam, mig Kenézlőn nyílvesszőnek és fakardhüvelynek akadtunk maradványaira. Egyik sirban a halott levágott fejjel és balkarral, egy másik levágott bal lábbal volt eltemetve. Ezek ütközetnek lehettek tisztességgel elhantolt áldozatai. összesen 25 sirt találtunk, melyek közül tizben sirmelléklet nem volt. Lovat hét vitéznek adtak. Ugylátszik, hogy a lóval való temetkezés egyes törzsnek és egyénnek vagyoni állásához mérten különbözőleg történt. Bezdéden tizenhét közül tizenegy lovas sir volt.A lovak élve lettek eltemetve, mert első, valamint hátsó végtagjaik közvetlen egymás mellett találtattak, tehát a temetéskor nyilván össze voltak kötve, a mi felesleges lett volna, ha már előbb leölettek volna. A lovak az ember lábai elé oldalukra voltak fektetve. Szegény lovak, felakarván tápászkodni, gerinc-oszlopuk meg volt csavarodva és levegő után kapkodva,nyakuk függélyes helyzetben volt; fejük a csontváznak alsó végtagján vízszintesen nyugodott, orrukkal az embernek feje felé irányitva. Tiz esetben a lovakat az embernek baloldalán találtuk és csak egy esetben balról. A bezdédi törzs vagyonosabb volt, mint a kenézlői ,mert itt csak a lovaknak fejét és végtagoknak csak azon szárcsontjait találtuk, melyeken ennivaló hus nincs. A lónak húsát tehát a halotti torban fogyasztották el.