Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)

18. Honfoglaláskori temető Micske pusztán I-IV. /1912/

tozom - kutyaköteleasége, hogy ész nélkül gyűjtsenek, gyűjtsenek, mindég csak gyűjtsenek, de gondolkozni, következtetéseket kockáztatni ne merészeljenek, mert ahhoz nagy szamarak. Én meg azon bolondok közé tartozom, akik azokat tartják Jézus lovainak, akik az apró embereknek gondolkozási 6s következtetési jogait korlátozandónak tartják. Édesgetés többet használ az ügynek minden egyébnél. Kern tudom, hogy miként van vele más, de ha én ásatok, vagy muzeumunk részére igyekszem valamit kiszemtelenkedni, nem a tárgynak látása, vagy annak anyagi értéke, birása csiklandozza kíváncsiságomat, hanem az Írott történelem előtti korra levonható esetleges következtetés. Honfoglaláskori leihelyekben / nem leletekben/ hazánkban eddig leggazdagabb a Nyir, a Bodrogköz és Beregh, azután következnek az aprószentek. Honfoglaláskori temetóink, illetve sírjaink közül a Nyirben eddig a következőket ösmerjük, amelyekben a csontvázak kivétel nélkül fejjel nyugatnak, lábbal keletnek voltak kinyújtóztatott helyzetben eltemetve. Igen különbözőleg megmaradva vagy elenyészve anélkül, hogy ezen különbözőségek okát csak gyanítani is képesnek érezném magamat, pedig sokat törtem rajta a fejemet. Hugyaj 8 sir. Csupán egynél egy szijdiazités, egyéb semmi. Csontvázak bolygatatlanok, de csaknem elenyészve. Csupán egy koponya volt megmentható. Bezdéden 11 lovas és hat gyalog sir. Gazdag család vagy törzs lehetett, mert az élve eltemetett lovaknak csontváza mindegyik sirban meg volt. A lovaknak első vagy hátsó lábai külön-külön össze voltak kötve. A hátsó végtag vízszintesen volt a vitéznek lábai elé helyezve, a lónak törzse azonban nem feküdt vízszintesen, hanem látszott, hogy a lő, melynek hátsó végtagjait már elföldelték volt, igyekezett felemelkedni és igy gerincoszlopa némileg csavarodott helyzetbe jutott. Minden lónak nyaka függélyesen maradt felfelé, ami-