Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)
17. Régészeti kirándulás Bökönybe I-III. /1910/
Dessewffy Miklós szemelt ki magának ős nejének örök nyugvóhelyül. Midőn több év előtt mauzóleumot emeltek tetejébe, amely most egyszersmind parochiális templom is, a hordott halomban hat méter mélységre kellett hatolni, mig az alapozáshoz eléggé szilárddá vált talajra akadtak. A templom középtáján, még két méterrel mélyebben, ember ós kecskecsontokat találtunk, de semmi egyéb/olyan tárgyat, melyből a halom keletkezésének korára következtethettünk volna; az alapozásnak veszélyeztetése nélkül, csak mintegy két méter átmérőjű gödörben kutattunk. Mivel emlékező tehetségem már egy kissé, de nem nagyon kissé fogyatékos, első kapálásra pedig nem hivatkozhatom,a tatárjárás pedig igen régen volt, hát csak a Kristóffy-féle darabontjárás idejében Veréb Antal rakamazi gyógyszerész barátommal nekimentünk a rakamaz-nyiregyházai kőutnak jobb oldalán levő első, úgynevezett " Vágotthalomnak n , amelyen pedig kívülről semmi vágás nem látszik. A halom egy párszáz lépésnyi széles és hosszú természetes magaslaton emelkedik. Azt,hogy egy őshalom eredetileg milyen magas volt, sohasem lehet tudni. A szántás, az uralkodó szelek ezer óv alatt többé-kevésbé kötött homokot különbözőleg, de tetemesen lekoptatták. Itten két napi munka után már három méter mélységben az őstalaj ig jutottunk. Gróf Dessewffy Miklós, Veréb Antal és amint az etiquette parancsolja, e soroknak szerény irója két napig ugy gusztáltunk, mint a ferblizők a három ász után, de a három méter mélységben pár lépésre egymástól egy szinvonalban csak három, fejjel északnak fekvő, kinyújtóztatott, elporladt, tehát ki nem emelhető csontvázat találtunk, de a világon semmi egyebet. Dessewffy Miklós vette észre, hogy az egyik legtermetesebb csontváznak feje el van választva a törzsétől és függélyesen, arccal nem a lábai felé, hanem ellenkező irányban lett a temetéskor elhelyezve.
