Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)

15. Széchenyi ereklye múzeumunkban /1911/

nyérnyi széles gerendákból állott, melyek nem lapjára, hanem éleikkel felfelé állítva hosszában Toltak elhelyezTe.ltt aztán a gazember még azt is magára fogta TOIna, hogy a mohácsi vész után ő faragta a magyar királyi széket Ausztriának. A többi börtönhelyiségek is olyan szűkek,sötétek,túlzsúfoltak, és ürülékektől is olyan bűzhödtek voltak, hogy még arra sem vitt Tolna lelkiösmeretem, hogy oda legádázabb osztrák barátainknak a legbarátjabbját is bedugtam Tolna. Csak egy szoba nem Tolt a disznóólnál alábbvaló, sőt tisztának mondható. A kőrházszoba, ahol tiz-tizenöt beteg elég tűrhetően volt elhelyezhető, többnyire tüdőgümőkórosak és görrélyesek, elvétve sebészeti beavatkozást igénylő betegek is. A börtönorvos dr. Benedek Dániel volt, a ki rövidlátása miatt műtétekkel sem foglalkozott és adott alkalommal én lettem felkérve ilyeneknek elvégzésére. Szívesen tettem meg ezen emberbaráti kötelességet. De miután feltűnt nekem az, hogy mig a szabadban élő,felnőtt földmi velő népünknél görvély-kőrt, épen ugy, mint ma, nem észleltem, ottan pedig számos esetet láttam, egy alkalommal időt szakitottam és háromszáz egy néhány rab közül mintegy kilencvennél találtam a görvélykórnak kisebb-nagyobb tüneteit. Ezen észleleteimet Patay Andrásnak azonnal elmondottam és kértem, hogy az eddigi egy órai sétaidő helyett engedjen a raboknak délelőtt és délután Is két-két órai 8éta időt a szabadban. Patay András sógoromnak épen ugy vajból van a szive, mint nekem, de épen ugy szeret harag nélkül - szóval - ugy veszekedni mint ón és épen ezen élvezetért gyakran keresem fel ma is a szentlőrinci tuskulanumban. Nem sok fáradságba került a négy órai sétaidőnek engedélyezését kieszközölni. Mi lett ennek a vége? Az, hogy pár hónap múlva már negyven görvélyes rabot is alig találtam. Ebből az következik, hogy a görvény-kórnak főképpen nem a patika, hanem a tiszta levegőnek élvezete a curája. Széchenyi Istvánnak ezen leveléből Bartha Miklós u-