Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)

14. Múzeumunkból /1911/

14. Muzeumunkból A félévi alispáni jelentések saroglyájában eddig mindég ott kucorgott a múzeumra vonatkozó jelentés is. ügy látszik azonban, hogy az idei tavaszi rendes közgyűlésre beterjesztendő jelentésnek saroglyája teljesen üres lesz és hiába fognak szokás szerint szuttyongatni Mikecz Dezső és Sipos Béla barátaim, akik a jelentést szokták kiizzadni; én belőlem bizony előreláthatólag egy szót sem fognak tudni kisajtolni muzeumunk gyarapodásáról, épen ugy, mint tenyeremből szőrt húzni, mert "ahol nincs, ott ne keress!" Hazudni pedig nem privátim, sem hivatalosan nem szeretek, hacsak nem muszáj. Csak egyszer hazudtam hivatalosan, még pedig nagyon,de nem a saját emberségemből. Pápista ember lóvén, meggyónom, nehogy bűnömet magammal a sirba cipeljem. Husz évig voltam már kórházi főorvos, és mint ilyen, közegészségügyi hivatalos ügyekkel, rubrikákkal nem foglalkoztam, hanem csak betegeket kuruzsoltam, nyiszoltam, tehát a köznézet szerint, mint minden doktor, én is szorgalmasan igyekeztem a temetőket benépesiteni. Féltucat gyermekeimnek neveltetése végett a Korányi Frigyes barátom által alapitott és átvett nagykállói nyolcágyas kórházból, amely husz év alatt 60 vagy 80 ágyasra bővült, fájó sziwel megválva, 1884.január 1-én megyei főorvossá lettem megválasztva. Beültem a semmibe, amennyiben egy körömfeketényi jegyzetet vagy irást sem kaptam, amiből a vármegye eddigi közegészségi viszonyairól magamnak csak egy ködös képet is alkothattam volna. Csupán csak annyit, hogy a budapesti 1883. évi orvosi kongresszus, anyakönyvekből meritett hivatalos adatainak öt évi átlaga szerint, mig Árvavármegyében 16, addig Szabolcsvármegyében 48 egyén halt el 100 lakos közül. Tehát a 63 vármegye