Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)
13. Adatok a Szabolcsmegyei őshalmokról /1910/
aan egymástól tenyérnyi távolságban felnőtt embernek két combcsontját találtuk, amelyeknek epiphysisei azonban elkorhadva a földdel egyenlővé váltak, valamint a csontvázak egyéb részei is. Egész határozottsággal lehet tehát állitani, hogy a rövid ládába egy szétdarabolt hullát, valószínűleg a halom főgazdájának temetése alkalmával leölt áldozatot temették ide. Az emiitett két combcsont annyira el volt porladva,hogy abból egy mákszemnyit sem lehetett kiemelni. A kis koporsó észak-keletről délnyugatra irányult, de mivel már minden egyéb csont teljesen elenyészett, azt sem tudhatni, hogy a láda belsejében a környezettől fekete színével különböző földtömegben melyik végében lett a koponya elhelyezve. Sirmelléklétnek nyoma sem volti Lejjebb hatolva, a halomnak mai tetejéből négy méter mélységben egy másik fél cm vastagságú, fel nem ösmerhető fából készült deszka ládát leltünk; de amellett, hogy a simák meg/bolygatását kizárhattuk, aegállapithattuk azt is, hogy a deszkák a legtöbb helyen a környezettől meg nem különböztethető földdé váltak. Az oldal deszkák bükkfa tapló szinü,porrá voltak válva, valamint a fedő és aljdeszkának a koporsó befelé eső része, a többi rész pedig hamuszínű hamuvá, ki nen emelhető rosttá vált. A mintegy 160-170 cm hosszú és 70 cm széles ládát kitöltő tömeg zsíros fekete föld volt és éles határ választotta el a környező földtömegtől. A láda északról délre irányult. A ládában mindenütt emberi csontoknak poriadékaira akadtunk, de amelyeknek folytatólagosságát, összefüggését, alakját, vagy a koponyájának darabjait, miután azok földdé változtak, meg nem állapíthattuk. Sirmellékletnek nyomai sem voltak. F.hó 21-én délben hatoltunk le 4 méter mélységre, de a beköszöntött téli zord idő miatt az ásatást tovább nem folytathattuk és emiatt Dessewffy grófot az ásatásban való további részvételre fel nem hívhattuk. A sírokon tul nem hatolhatunk. Azok most is megvannak a maguk ősi érintetlenségükben.
