Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)

12. Múzeumunkról /1910/

szág, Szerbia leggazdagabb, mig a Keleti Svejczon tul alig találni. Tekintve azt, hogy a rézből készült eszközök viszonyítva a má3 korszakokból származó eszközök számához igen gyéren fordulnak elő, azt lehet következtetni, hogy a rézkorszak igen rövid ideig, alig ha egy pár századnál tovább tartott. Azon nézet, hogy azért készítették volna az itt lakók nem bronz, hanem rézeszközöket, mert a készítők az ónnak beszerzési forrásaitól időnként el lettek volna zárva,meg nem állhat, mert ezen esetben a bronzból készült eszközöknek alakjait mégis csak megtartották volna.* Ezen népekről, azoknak szokásaikról, vagy agyagiparukról eddig semmit sem tudunk. Bronzkorszak. A Krisztus előtti III-ik és H-ik évezredből. I. Szakemberek által általánosan el van ismerve az, hogy a bronzkultura délnyugat Ázsiából hatolt Európába, csak a bevonulási útnak, vagy utaknak kérdése nincs még egészen tisztázva. Meg van állapítva,az, hogy a bronzkultura Európa szivébe Syriából, Palestinából vagy Mesopotámiából, a középtengéri hajózás közvetítésével Illyrián és Itálián át hatolt fel. Azon nézetnek is vannak védői, hogy egy másik ág Mesopotámiából északra vonulva megoszlott. Egyik mellékág a Kaspi tengernek keleti szélén Kelet Szibériának, a másik pedig a Fekete tengernek keleti oldalán a Dunának és ezen felfelé vette útját. Az utóbbi nézet meg nem állhat, mert a vaskapun és a mintegy 110 kilométer hosszú Kazánszoroson a meredek sziklák