Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)

10. Bronzlelet Rohodon /1910/

Sehol annyi különböző fegyvernemhez tartozó magyar e­gyenruhát egy halmazon nem láttam. Az a "Völkerschaft" három uralkodónak harca volt egy világot hóditani akaró negyedik uralkodó ellen. Azt, hogy mi­ért kellett ottan ezer és ezer magyar fiúnak magyar érdekben fűbe harapni, egyetlen egy magyar ember sem tudja, legfeljebb olyan, aki magyarul Í3 tud beszélni, de érezni kevésbbé. Azt, hogy a három uralkodónak összefogását szenthá­romságnak, vagy szent szövetségnek hivták-e? elfelejtettem, de akkor valami szövetségben mégis voltak, bár később hol csóvál­gattak, hol vicsorítottak, aztán harapták is egymást; de a vé­ge mindég csókolózás lett. Minden aktusuknak levét a népek it­ták meg. Igen megbotránkoztam azon, hogy a hármas szövetségnek két feje, a muszka cár és a porosz királynak remek domborművű képe ott diszelgett. Ferenc császárt pedig sehol sem találtat­ni. Hü magyar szivemnek fájdalmas érzetében kérdőre vontam a marcona német sovinisztát, aki kérdőre vonásomnak érthetet­lenségemen megbotránkozva, azt válaszolta, hogy ő ebben semmi mellőzést nem lát, mert Ferencz császár is német fejedelem volt, tehát csak mellékes alak lehetne. Frre aztán goromba kezdettem lenni, ő pedig még gorom­bább. Ugy látom, hogy maga magyar, mert a magyar emlékek ér­deklik. Tisztelettel legyen mondva, követem alássan, hát biz ón magyar volnék. Ne nevettesse ki magát! Magyarország nincs. Az csak Ausztriának egyik tartománya. Megmagyarázta. Be is láttam, hogy igaza van, mert az­zal toldotta meg, hogy hiszen Ausztriának adunk katonát,adót. Meggyőződésemnek ellenére igyekeztem ezen részben té­ves nézetétől eltántoritani, de ez nem sikerült; sőt dühbe bo­rulva azt vágta szemem közé, hogy egy bekövetkezhető haláleset

Next

/
Thumbnails
Contents