Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)
10. Bronzlelet Rohodon /1910/
A szomorú levél vételének napján egy paraszt ember jött hozzám beteg leányával, akkor amikor a fényképezésre Ítélt táblákra fűzött bronztárgyak rendelő szobámat diszitették. Szokásom ellenőre megkérdeztem, hogy hová való kigyelmed? Rohodra! Éppen kapóra Jött nekem, röhögtem vissza sugárzó arccal. Tudja barátom mik ezek a holmik? Nincs szerencsém őket ismerni. Ezek a Krisztus előtti Il-ik, III-ik évezredből származó tárgyak. Ilyeneket találtak vajai emberek Rohodon. Kell ott még néhány darabnak lézengeni. Szedje össze azokat. Hozza be, mert jól megfizetem az árát. Erre az én emberem poziturába vágja magát, egyet-kettőt ránt a vállán és a következő dikciót tartja, amilyent sem Demosthenes, sem Kossuth Lajos /Ferencet nem is említve/, sem Apponyi Vivagni képtelen. "Nincs értesülésem róla, de beszélek az ásványosokkal. Kikopogtatom a dolgot és ha sikerül, bevezérlem őket Nyíregyházára. De bizony semmit sem vezérlett be. Nem ezeket akartam én elmondani, hanem azon nevezetes rohodi bronz leletről akartam beszámolni, mellyel báró Podmaniczky Géza és neje gróf Dégenfeld Bertha urnő gazdagították muzeumunkat, de ezen referádám már csak a Nyirvidóknek jövő számába szorul. A rohodi legújabb bronzlelet archeológiai szempontból annyira fontos, hogy erről nem lehet csak ugy szárazon beszámolni, mert különben a kutya sem olvasná, már t.i. a mai kutyák. A jövő kutyáinak szellemi fejlettebbségét az emberi életnek rövidsége miatt aligha fogom ösmerni, de tudós kutyát láttam, amit Kállay Poldi barátom kétségbevonva mindaddig Hiszemfárkán lovagolt, mig évek múlva itt Nyíregyházán egy komédiában együtt láttunk egy fekete Pudli kutyát, aki harmoniumon korrektül eljátszotta a "Rothe Sarafan" hires dallamot és aki