Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)

10. Bronzlelet Rohodon /1910/

Fiam! eleget éltünk, menjünk! Ezzel hátra hanyatlott, egyet sóhajtott és minden haldoklás nélkül egy pillanat múlva a más világon ébredt fel. Ugyan ezt tette atyám, aki szintén haldoklás nélkül pipaszóval aludt el örökre. Édesanyám is félt a doktoroktól, akiknek hivatásuk az embereket másvilágra küldeni és ezen okból soha sem volt beteg, hanem megelégelvén az életet, halál tusa nélkül szenderült el. Családomban a végelgyengülés öröklött nyavalya lóvén, letaposván már 75 esztendőt, magam is aként szándékozom cseleledni. No de hát, hogy függ össze ez a locsogás,fecsegés Honoddal? Hát csak ugy, hogy atyám innen a Nyírből vitt magával egy rohodi születésű Rohodi vezeték nevü parasztgazdát nagyszántói birtokára, aki néhány év alatt magát megszedvén, a lobogós ingre, gatyára kaputot, nadrágot húzott. Felcsapott urnák. Vezitlábos feleségét uri ruhába öltöztette, aki selyemkalappal fejéri egy vasárnapon bement Váradra, uri voltát fítyogtatni. Az urirend abban az időben, a ferenciek templomába szokott járni a fél tizenkét órai misére, nem annyira bemutatni hódolatát az Urnák, mint toalettjót a versenyzőknek. Rohodiné is itt mutatkozott be uri mivoltának első napján. Egy magasan repkedő gólyának azonban ezen hivalkodás sehogy sem tetszett, mert amint Rohodiné a templom ajtaján kilépett,, a gólya olyan palacsintát cseppentett a selyem kalapra, hogy abból a selyemruhának is bőven kijutott. Ez éppen elég volt Rohodinénak, mert rögtön hazatérve Szántóra, ismét paraszttá vedlett és az is maradt urastól halála napjáig. Rohod azonban emlékezetes muzeumunkra nézve is, mert innen került a kisvárdai rézöntőhöz egy 59 darabból álló bronzlelet, amely már csengettyű öntésre lett Ítélve, mint azelőtt kivétel nélkül valamennyi nyiri bronzlelet. Somogyi Rezső kisvárdai gyógyszerész mentette meg e-