Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)
7. Csevegés múzeumunk érdekében is I-V. /1908/
a Ny irben nem volt, sőt a dus alföldről ide menekültek emberek és barmaik az éhenhalástől. A közepes megélhetésnek állandó feltételei a Nyirben ma is épen ugy megvannak mint az ősidőkben. Tajtékot túrok dühömben mikor látom, hogy a sült galamb a zsidónak, németnek, angolnak, franciának a szájába repül, mig a miénket kerüli. Rettegve a kiközösítéstől kutassa ki az okokat és kapargassa a gesztenyét más valaki, a kinek több kurázaija van, mint nekem. A legfőbb ok talán az, hogy a magyar nemes lenézi az iparral vagy kereskedelemmel való foglalkozást, ha nem is épen ugy, mint a kutyapeczérséget ós inkább költ ezreket arra, hogy fia 24 éves korában oklevélhez jutva nagy küzdelemmel egy olyan szerénj álláshoz jusson, a melynél a hordárság is többet jövedelmez. Ezek közül évekig tartó kilincaeléssel, könyökléasel kevesen jutnak oda, hogy költekezésükhöz, meddő fáradozásaik ós időveszteségükhöz mérten olyan megélhetéshez jussanak,a mely megfelelő. Ha pedig néhány év múlva a Kaszás kirántja alólunk a gyékényt, a hátra hagyott család hoppon marad, mig ha a pénz és idő kisipari, vagy kereskedelmi vállalatba lett volna fektetve, a család nem maradt volna ugy, mint az ujjam. Megmerevedett múmiák vagyunk, múzeumba valók, hogy az utódok példát vehessenek élhetetlenségünkről. Nem illethet tehát azon vád, hogy a múzeumnak köpenye alul ezzel össze nem függő dolgokról locsogok-fecsegek. A múmiák a legjelentősebb, legtanulságosabb tárgyak. Az egyiptomi Pharaók, a Rhamaesek Cheops és a többi hasonszőrű zsarnokok száz és százezer korbácsütésekkel buzdított néptömegnek munkájával emeltették sírhelyül maguknak a világra szóló pyramisokat, a melyekkel dicső emléküket vélték megörökíteni. Nem annyira a rengeteg pyramisokat, mint inkább az egyptomi népnek birkatürelmét bámuljuk.
