Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)

7. Csevegés múzeumunk érdekében is I-V. /1908/

Szabolcs vezér Anonymus szerint két érig tartózkodott a Bodrogközön ós itt kelt át a Tiszán a róla elnevezett "Szabolcs földvárnak" elfoglalására, amelyet esetleges menedékre szánt és innen indulva hőditotta meg a Nyirt a "Meszes hegyig" és utánna Tuhutum Erdélyt. Itten Rakamaz és Timár között 300 méter hosszúságban terül el egy eddig még meg nem határozott szélességű őstelep , amely egy a környezetből pár méter magasságra kiemelkedő fennsíkon van, amelynek szélét az 1888-ki tiszai áradás pár lépés szélességben leontotta. A leapadó viz a földet tova sodorta, de a súlyosabb ott maradt tárgyak közül sokat felszedtem, amelyeket muzeumunk őriz. Kőkorszaki, bronzkorszaki, népvándorlási, honfoglaláskori népek egymásfölé települtek itten. Ezen területről került egy hatszáz forint értékű aranynyakperec is, amely Szelóczky Géza akkori rakamazi gyógyszerésznek közbenjárása révén a nemzeti múzeumba jutott. Veréb Antal mostani rakamazi gyógyszerész barátom buzgóságának köszönhetjük azt is, hogy Pirint Mihály rakamazi iparos a községnek határában általa talált bronzkorszaki színarany fülbevalót ajándékozott muzeumunknak minden ellenérték nélkül. A Rakamaztól Nyíregyháza felé vonuló kőut mellett is, ennek közvetlen közelében, néhány száz lépésnyire egymástól egy vonalban három őshalom van. Az elsőt - miért miért nem - "Vágott halomnak" nevezik, pedig "Szegény halomnak" kellett volna elnevezni. Majd kisül, hogy miért. Veréb Antalnak voltam szívesen látott vendége és mindenben ő járt kezemre. A halomnak tetejét, - hogy könnyebben szántható legyen - emberemlékre két méternyire lehordották. Másfél méter mélységben a halomnak tengelyében, első napon egy fogzásban levő 7 éves gyermeknek elporladozott csontvázára akadtunk, koporsónak vagy más egyéb legkisebb sir-