Csallány Dezső: Jósa András múzeumi és hírlapi cikkei 1908-1918. (Jósa András Múzeum Kiadványai 13. Nyíregyháza, 1978)

1. Csevegés múzeumunk érdekében I-VIII. /1908/

lay András barátom is lőtt itt ilyeneket. A tisztásokkal tarkáit nádrengeteg kimagasló szigetein ős tölgy, nyárfa és füzerdők árnyában hüsültek a fáradt pákászok ideiglenes nyári kunyhóikban, melyeket a tavaszi árviz mindannyiszor elsodort. A múltkor, mintegy 50-40 év előtt meglátogattam Kallóból Halászban Kállay András rokonomat és jó barátomat a széles paraszt szánon. Te! Nem vinnéd haza ezt a kis tölgyfa deszkát a halászi erdőmből, mert bajos szekerén elszállítani. Tenyérnyi vastag volt és olyan széles, hogy a kas alá, a rakoncák közébe négy ember alig tudta elfészkelni. Disznóöléskor feleségem ma is ezt szokta használni. Még akkor is, amikor a Tiszaszabályozás már végre lett hajtva, volt olyan idő, amikor csak csónakon tudtam Beszterecre jutni. A besztereci földvár, amelynek északi magasabb részén, - a Kobaknak felső kisebb végén - Horváth József öcsémnek kastélyszerü lakása tűnik fel, a Rétköznek legkiemelkedőbb pontja; tehát az ősidőkben a Rétköz- királya lakhatott itt. "Donjon"-ja, Mentsvára lehetett az őskulturának is, amely merész állitásnak némi alapja lehet is, mert bár a szomszédos Kék község határában, de a várhoz közel talált olyan bronzkardot ajándékozott muzeumunknak, amelynek az általam ismert európai muzeumokban szépségre és művészeti tekintetben párját nem találtam. Ez a bámulatos gyönyörű bronzkard pedig nem származhatik a Krisztus előtti II-dik évezrednek második felénél hozzánk közelebb eső korszakból. A vár azonban a kard készitésének ideje előtt épülhetett, mert a várnak belterületéről eddig bronzkorszakra valló tárgyak napfényre nem kerültek. Ezen a téren homályban tapogatózunk, épen ugy mint Szabolcsvezér földvárának kérdésében, amelyről Béla királynak névtelen jegyzője azt állitotta, hogy azt Szabolcsvezér ősünk létesítette, mondván "Commun! consilio sociorum suorum magnam