Gombás András: Lapok Tiszavasvári történetéből 1. Büdszentmihály története. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 11. Nyíregyháza, 1978)

hogy a katonaságra szabadították a parasztságot. A püspökladányiak egy katonáját megölték. Egy zászlótartóját a kemecseiek tolvajnak, húzó-vonónak nevezték. Követelte, hogy a megye szolgáltasson neki elégtételt, mert különben maga lesz kénytelen azt megszerzni.Azzal fenyegetődzött, hogy a vármegyét feljelenti a császárnál.'

4 ' Ebből a levélből is kitűnik, hogy a parasztság és a beszállásolt katonaság között nem volt barátságos a viszony. Ennek az volt az oka, hogy a parasztnak kellett adni a katona részére a "porcziőt". Ez a pénzen kivül napi két font kenyérből és egy font húsból állott, valamint a katonaló széna, illetve abrakporciójából. Az állandó beszállásolás alatt ez súlyos anyagi terhet jelentett és igy a parasztság megélhetését nehezitette. A beszállásolt katonaság magatartása is kihivta a parasztság haragját. II. Rákóczi Ferenc "Confessiones" c. önéletrajzában irja többek között ezt: "A császári katonák magaviselete hasonló volt a pogányok zsarnokságéhoz a pénz kizsarolásában, ami aztán még gonosz tettekkel is tetéztetett, mert a fizetni nem tudók feleségeivel visszaéltek. Mások halálra verettek 8 még csekélyebb vétségek s néha a nyomor által kisajtolt panaszok is halélt vontak maguk titán. Ezeket a hasonlókat a gonosz szellem ingerléseire kigondolt kínzásokat a közkatonák 8 népen, a tisztek a nemességen követték el." A katonaság fellépése, garázdálkodása még inkább fokozta a népnek a hatalommal szemben érzett gyűlöletét, Jött a katonafogdosás is. Szabolcsvármegye területén bárő Gombos Imre huszárezrede részére fogták a katonát kötéllel. Ilyen körülmények között nem csoda az sem, hogy sok jobbágy a szökésben keres menedéket. A zaklatottabb he39.