Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban IV. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 10. Nyíregyháza, 1977)

Csapó Julianna: A tarpai temetés

kopogtat az ablakon. Nagyapám ki is nézett az ablakon de nem látott semmit. Ez mégegyszer megismétlődött. Nagyapám megint kinézett, hogy mi lehet az, de megint 6emmi. Ekkor nagyapám azt mondta, hogy dobják ki a virágot az ablakon, így is történt. Aztán tovább nem kopogtattak". /Elmondta: Lenkei Ilona, Hete/ Hiedelmek A néphit szerint az ember, ha meghal, csak testileg nagyja el a földet, de a lelke még évekig visszajár a régi környezetbe. Ezekkel a visszajáró lelkekkel vagy látomások által, vagy álmukban találkoznak az emberek. Erről a következőket hallottam: "Keresztanyám mesélte,hogy a mezőre ebédet vitt a munkásoknak.Nem tudta pontosan az utat, hogy merre van a föld. Egyszer csak megjelent előtte az anyósa /aki már régen meghalt/ és mutatta neki az utat. Azt mondta keresztanyámnak, hogy menjen más irányba, csak őutána. Keresztanyám követte. Mikor a földjüket elérték, akkor az anyósa szelleme eltűnt előle". Elmondta: Kiss Gyöngyi, Fejércse/ Unokatestvérem ment a barátnőjéhez,Katóhoz, akinek az apja pár hete halt meg. Otthon beszélgettek. Egyszer csak hallják, mintha Katót szólítaná az apja. Kató szólt az unokatestvéremnek, hogy nézzék meg, ki az, aki neki szólt? Ekkor magától kinyílt az ajtó, de nem volt ott senki". /Elmondta: Juhász Ildikó, Gemzse/ "Meghalt apukámnak a testvére. Egyik este nálunk voltak a szomszédok.A férfiak kártyáztak. Anyukám és én lementünk hátra az udvarba. Mikor visszafelé jöttünk hát láttuk, hogy valaki cigarettázik hátul a kertkapunál. Azt hittük, hogy apu, mert alakra hasonlított hozzá. Anyukám szólt ne-