Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban IV. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 10. Nyíregyháza, 1977)

Csapó Julianna: A tarpai temetés

emlékeivel találkozhatnak az ismerősök.Közvetlenül rögdobás után az erre felkészült sírásók kapával elkezdik behúzni a sírt.Amikor az else súlyosabb göröngyök ráhullanak a koporsóra, a hozzátartozók részéről ismét hangos sírás következik. A koszorúk körül a távolabbiaknak a koszorúját a koporsóra dobják be.Felülre csak a legközelebbi hozzátartozókét hagyják. A koszorúból a hozzátartozók egy-egy virágot szoktak szakítani, és ezt hazaviszik, emlékül megtartják.A szekrényben a letevő kendők közé vagy egy kevésbé használt fiókba helyezik és mindaddig őrzik, amíg el nem avul, öszeze nem törik. Van aki 10-15 évig is megőrzi. Amikor a behúzásnál a kellő magasságba érnek, a fejfát a sir nyugati részébe, a halott fejéhez állítják. A sírt felhantolják. A fejfára akasztják a legközelebbi hozzátartozó koszorúját és a többi fennmaradó koszorút a sírra rakják. Ekkor véget ér a harangozás és az éneklést is befeje zik. A temetőben a temetést a közbenjáró fejezi be, amikor igy szól: ni

isztelt gyászoló gyülekezet! Ezen férfi / vagy nő/ testvérünk hozzátartozói nevében megköszönöm mindenkinek a szíves fáradozását. Majd egykoron a Jóisten nekünk is adjon ilyen tisztességes eltakarítást. Az elhunytnak pedig kívánunk az anyaföldben csendes pihenést, majd egykoron boldog feltámadást". A tor A temetőből a közönség szétoszlik, de a hozzátartozók, a temetésnél szolgálatot végzők, sirások, hívogatók, általában azok is, akik a virrasztóba is hivatalosak voltak, a halottas házhoz visszatérnek a torra, leülnek a megterített asztal mellé. Az ellátás rendszerint pálinkából, levesből, 85. 85.