Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban IV. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 10. Nyíregyháza, 1977)

Gál Balázs: Szülőfalum, Tákos

elhinni, de édesanyám mondta, s az ő szavában nem kételkedek./ Volt, akit ágyastul kivittek. A hideg őbelőle ie kiűzte az álmosságot.• Megtörtént olyan is, hogy vizet öntöttek a legény "ülletébe", vagy éppen álmában mindenről kifaggatták a fiúkat. Ezeket a tréfákat a virgoncabb, csintalanabb lányok csinálták. Az a legény, akit már egyezer, vagy többezör ie megtréfáltak, vagy nem ment többezör a fonónak tájára sem, vagy, ha nem tudta legyőzni vágyát és mégis elment,vigyázott,hogy el ne aludjon. A fonalat a szöszből nyállal sodorták. Ahhoz, hogy nyáluk legyen az asszonyoknak, a fonással foglalatoskodó "fejércselédek" aszalt szilvát, vagy cukorkát ettek. A fonalat - amint már említettem - az orsókra tekerték rá. Hozzá kell még tennem, hogy aki egy este két orsóval megfont, az jó teljesítményt nyújtott. Az orsóról a fonal motollá

ra került. A motollán páazmába kötötték.Egy pászmá

ban 100 ige volt, s egy ige 3 szálból állt. A motollára két pászma fért rá. A pászmának a két végét zsineggel elkötötték, levették a motolláról, felhúzták szépen sorban a rúdra, s így vitték el szapulni a fonalat. A szapulás tulajdonképpen fehérítést jelent. A fonalat egy kádba tették bele, amelyik alól lyukas volt. A kádban beáztatták meszes lúgba. Ebben a lében kigyúrták. A kád alatt volt egy dézsa, azért, hogy belefolyjon a lúg. Az áztatott fonalat ismét berakták a kádba,lehintették akácfahamuval, és forró vizet töltöttek rá. Mire a víz a dézsába folyt - a fonalon keresztül -, már lúg lett belőle. A lefolyt lúgot ismét kimerték és felforralták /felfőzték/. Ezt körülbelül hatszor kellett megismételni, meg annyiszor, ahányszor a fonal kívánta, míg fehéredni nem kezdett. Reggelig a kádban pállott a fonal. Reggel kiszedték és elvitték