Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban IV. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 10. Nyíregyháza, 1977)

Gál Balázs: Szülőfalum, Tákos

úthoz. Ott letérdelt és várt. Tizenkét órakor leendő "társai" megkísértették, ijesztgették. Erős szíviínek és bátornak kellett annak lenni, aki boszorkánynak "csapott fel." Ha éjfélkor megijedt és elszaladt, akkor soha nem lehetett boszorkány. A boszorkányok hatalma csak a kakasszóig tartott, mert ekkor már kezdett "virradni". Ezért kakasszóig igyekeztek "rontásaikat" véghez vinni. A boszorkányok - ha ugy tetszett nekik - egy szerelmes párt teljesen "elhidegithettek" egymástól. Meg volt a "kitolás", ha a legény gatyajának korcába bevarrták egy másik lánynak a hajászaiét. Voltak olyan boszorkányok, akik "értettek" az állatokhoz. Megrontották őket. A fejős tehénnek például a tejét "vették el"-. Megbabonázták. Csak akkor adott tejet, ha az ördögöt elűzte belőle a boszorkány. Ezt azonban csak akkor tette meg, ha már jól "kiszőrakozta" magát a gazda kárára. Az a hiedelem is járta, hogy Szent.György éjszakáján az ördög "megkörnyékezi" a tehénistállót. Ilyenkor "eldöntötték" a rétolyát /láptó,vagy létra/ amin a padlásra jártak. Az ördög ellen úgy védekeztek, hogy az ólat körülszőrták köleskásával. Az ördög csak akkor mehetett be az istállóba, ha felszedte körüle a köleskását. De csak szemenként szedhette. Mire azonban körülért volna, megszólalt a kakas, véget ért a hatalma, s nem tudta megrontani a jámbor jószágot. Az ördög ellen úgy is védekeztek, hogy fehér mésszel nagy keresztet festettek az ólajtóra. Ezeket szokásból is tették. Annak a körülménynek, hogy egyes személyek értettek az állatokhoz, "pozitív" hatása is volt. Egy példát szeretnék erre mondani. Édesapám saját maga tapasztalta és mondta el: "Egyszer a tehenünknek a tőgyét megdöfte a csordában egy másik jószág. A sebet beköpte a légy, és beleestek a