Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban IV. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 10. Nyíregyháza, 1977)

Honismereti Szakkör, Vásárosnamény: Rákóczi hagyományok

Szabolcs-Szatmár Megyében két kimagasló egyéniség volt: Esze Tamás és II.Rákóczi Ferenc. Esze Tamás közelebb állt a gimnáziumhoz és róla akarták elnevezni azt. Azonban a Mátészalkán lévő gimnáziumnak már az Esze Tamás nevet adták, hiszen az előbb épült. Igy kapta a gimnázium II.Rákóczi nevét. /Gyűjtötte: Szabó Gizella/ Rákóczi vajai tárgyalásának emlékét a néphagyomány is megőrizte. Sokféle változat él a nép között arról, hogyan menekült el Vajáról, amikor azt látta, hogy a labancok készülődnek ellene. A valóság ugyan nem ez volt, hiszen Emlékirataim-ban elolvashatjuk, hogy békén távozott a vajai várból. A nép szeretete azonban szivesen vette körül Rákóczi alakját meseszerű, csodálatos elemekkel. A népi képzelet kiszínezte a valóságot. Íme egy változat arról, hogy a nép emlékezetében, hogyan él Rákóczi távozásának emléke: "Rákóczinak rossz előérzete volt, ezért a lova lábára fordítva verette fel a patkót a kováccsal. Ebéd közben kitekintett az ablakon és meglátta, hogy gyülekeznek a labancok. Az őrtálló katonákkal felhuzatta a felvonchidat, a lovát megsarkantyúzta és a mai kastély egyik emeleti ablakán kiugrott." De mielőtt kiugrott volna, azt mondta lovának: "Ugorj lovam, hopp, Páva Többet nem jössz Vajára!" S a titkos alagúton menekült tovább Bátorig. Ezt az alagutat sokáig megőrizték. Tehát a vajai várkastély, mint láttuk, fontos tárgyalások színhelye volt a Rákóczi sza-