Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban IV. Néprajz. (Jósa András Múzeum Kiadványai 10. Nyíregyháza, 1977)

Makay Béla: Ősi halászmódszerek a Túr mentén

Rókás: Túristvándi és Kölese közötti, ősfüves, szétszórt tölgyekkel termeszetvádett határrész. Turistvándihoz tartozik. /Az elpusztult "Ravaszd" falu helye./ Segitőfonal: Az emelőhálónál és a kámzsánál használt fonalak, amelyek a hálószéleket segítik feljönni gyors húzásnál. Suk: Halászmérték: 1 suk= a bezárt öklök, és a kinyitott,egymással szembefordított, öszszeérintett hüvelykujjak hosszúsága. Pl. a kávák 10-11 suk. Szem, dara: Szemestermények,búza, rozs, kukorica, árpa gyűjtőneve a szem. Őrölve, darálva dara a neve. Valamennyi mindig lehullik a malom alá, a vízbe, ezért odakaptak, odaszoktak a halak. Szigonnyal szurkálták el őket, a malom padlóját felemelve. Szente-r'ágócs nemzetság: Az 1180-as években, a Túr és a ' Szamos közében megtelepülő uralkodó, honfoglaló család.Megjelenésük hatására jöttek létre a Túr menti községek kezdeti telepei, mint praediumok. E nemzetség leszármazottjai a Kölcseiek és a Kendék, 1945-ig bírták e terület nagy részét. Szigony: Elhasznált villából, főleg kavicsvillából készült halászszerszám, melynek ágain visszáját reszeltek. Ezzel szigonyozták a halakat, éjjel világítás mellett. Talpalórud: A kámzsa egyik tartozéka, amellyel a halász a hálót emeli fel és le a vízbe. Egyik vége kétágú, amit a kontyhoz kötnek, másik végén van a deszkatalp, ezzel tá-