Erdész Sándor: Nyíregyházi szlovák ("tirpák") nyelvjárási és néprajzi emlékek (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 9. Nyíregyháza, 1977)

szabályos fejlődésének következtében /vö.: Ht. 149/. E jelenség az abaúji nyelvjárásban is észlelhető /Byírkos

: i. m. 85/. Valószínűnek tartjuk,hogy az áttelepülés idején az áttelepültek zömének nyelvében együtt élt az u és az o /l. az unoka, onoka sző használatát^ s a már akkor is a-val használt szavakban maradt meg az u. ő>üitüle »tőle*, ük »ők', ük se nyukszanak tüle. »Ok sem nyugszanak tőle». Ebül »ebből», fe.jirül »fejéről».teltül »téltől», turul »tőről». A -bői, -tői, -ről toldalékok helyett mindenütt -bül

. -tül, -rül van. E jelenség a megye más területén is él. Az u-zással egyidejűleg kezdődött meg az U-zés.Az u esetében egy u> o>u fejlődés állapítható meg,amelyből u>u, illetve u>o kettéválás történt. Ez a fejlődési vonal az ü esetében is: ü>ö>U, s ebből ü>Ü, illetve U>ö lett /vö.t Deme

x i. m. 190/. Ezt igazolja az is, hogy néhány szóban az ö helyén áll az tK így pl. kürülmény »körülmény», küszürüs »köszörűs». ő>tí: bfí 'uo' k^ »kő* /de követ/, cstí »cső» /de csövet/, gyeplő »gyeplő», ttí /kukorica/ »tő», seprű* »seprő»stb. Minden száron két esu* tengeri vőt. »Uinden száron két cső tengeri volt». Az ő helyett a megye más területén is ejtik az á-t eszekben a szavakban,a a megterheltség foka is körülbelül egyenlő. Nyelvtörténészek e jelenséget többnyire a kettőshangzókbői /diftongusokból/ vezetik le.

Balassa szerint öv> öÜ7"tí a fejlődés litja. Azt is megállapítja, hogy ez a fejlődés az északkeleti nyelvjárásterületen is végbement. Az ő igenévképző helyett az tí használata különö-