Erdész Sándor: Nyíregyházi szlovák ("tirpák") nyelvjárási és néprajzi emlékek (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 9. Nyíregyháza, 1977)

ható. Feltehetjük, hogy a letelepedés után meghatározott szavakkal együtt vették át e jelenséget. Bár az áttelepültek között is voltak, akik ismerték és használták a magyar nyelvet, és hozták magukkal annak a nyelvjárásnak a sajátosságait, ahonnan jöttek, mégsem tartjuk valószínűnek, hogy az anyanyelvjárástól való elszigetelődés miatt őrződött volna meg e hangtani jelenség. Ezt bizonyítja az is, hogy a megye területén sokkal több szóban használnak i helyett ü-t. Az ü-zés kialakulására Losonczi fejtegetései részben világot vetnek /vö.: NyK. X1IV, 373.XLY.45.195/.

Bárczi szerint az a folyamat, araikor az ajakréses magánhangzó helyett ajakkerekítésest ejtenek/labializáció/ az ómagyar korban kezdődik, és átnyúlik a középmagyar korba is /vö.: Ht.154/. Deme a mai i> ü jelenséget nem az ómagyarkori tendencia további folytatódásának tartja, hanem egy ujabb keletkezésű folyamatnak /vö.: Nyelvatlaszunk funkciója és további problémái.Akad.Kiad.lo5/. Az ü hangot tehát nemcsak a köznyelvben használatos esetekben használják, hanem esetenként i helyett is. e>ö_:a/ előtt:köl 'kel». Még nem köl a vetis.Ezt a jelenséget eléggé ritkán figyelhetjük meg. Nem gyakori. b/ A megelőző szótagbeli ajakkerekitéses magánhangzó hatására e helyett: szűkön 'szuken*• Szűkön van most minden. BuSrön 'bőven*. Valamikor buvön vót búza, meg tengeri is vót. Ellenpéldák: szüleivel, közeli, szünetel, örömest, üveges stb. Az tf-t tehát a köznyelvben is használatos szavakon kívül inkább akkor használják e helyett,ha az előző szótagban ajakkerekítéses magánhangzó van, kevésbé található meg az 1 előtt álló e helyett. 87.