Erdész Sándor: Nyíregyházi szlovák ("tirpák") nyelvjárási és néprajzi emlékek (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 9. Nyíregyháza, 1977)

zésnek csaknem ezeréves múltja van /vö.: Kniezsat Magyarszláv nyelvi érintkezések. A magyarság és a szlávok.Szerk.: Szekftt* Gyula

. Bp., 1942. 184/. A másik igen fontos tényező: a sajátos településforma, a bokortanyák kialakulása.Az,hogy az egyes bokortelepülések között 3—6 km távolság volt,csak arra adott lehetőséget,hogy az egyik tanyabokor lakói a másik tanyabokor lakóival csak munkaszüneti napokon/vasár- és ünnepnapokon stb./találkozhassanak. Ez a nyelvi érintkezést korlátozta,következésképpen a nyelvi egységesülés csak lassan mehetett végbe. Később, a piaci élet megindulásával már a környékbeliekkel való nyelvi érintkezésre is lehetőség nyílott, így a kétnyelvűségből az egynyelvttségbe való átmenet üteme is gyorsabb lett. Ma már csak az idősebbek beszélik a sajátságos tirpák nyelvet,ők is csak ritkán. Főképpen akkor,ha a nyelvet nem értőkkel nem akarják a gondolataikat közölni / pl. piacon /. A »burszák» helyett / szlovák bursa »dáridózik»/ már ők is bálról,táncmulatságról beszélnek,pedig ezelőtt 40-50 évvel még burszákat rendeztek a bokortanyák fiataljai. De nemcsak a szókészlet,a szókincs változik és változott meg, nemcsak a szlovák szavakat cserélték fel magyar szavakkal, hanem hangtani változásoknak is tanul lehetünk. Szert tartjuk fontosnak, hogy a néprajzi gyűjtések és feldolgozások mellett - amikor még nem késő - ilyen nyelvjárási Jelenségek gyűjtésére és feldolgozására is gondoljunk. II. A nyelvjárássziget magánhangzói Elül képzett, ajakkerekltéses magánhangzók /Palatális labiális/: ü tA köznyelvvel egyező, ü-t tartalmazó alakokban, illet82.