Erdész Sándor: Nyíregyházi szlovák ("tirpák") nyelvjárási és néprajzi emlékek (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 9. Nyíregyháza, 1977)

Ľn nem láttam jezsibabát. Annyit tudok,hallani hallottam sokat, hogy szaladt a gyerek a kút fele, s akkor intették, hogy: "lie menj oda, mert ott a jezsibaba!" Azért mondták, hogy bele ne essen a kútba. Mondták azt is, az is jezsibaba,hogy a jezsibaba a tokaji hídon áll.Hát ezt én mindig hallottam gyermekkoromban. Mondtak, hogy a tokaji hídon addig nem lehet átmenni, míg a fenekét meg nem csókolják. Másképpen az ember nem tud átmenni a hídon. Mikor nagyobb gyerek lettem, voltam Tokajba,akkor figyeltem, hogy megvan-e még az a jezsibaba? Mert mindég azt mondtákjhogy ilyen csúnya, olyan csúnya,hogy mindenki húzódozik tülle.De nem volt ott senki, nem keletett ott megcsókolni. "Mit hallott az inzsinierről?" Hát az inzsilierrül nemhogy hallottam,hanem magam láttam, nem egyszer-kétszer. Többször láttam, de,hogy az aztán mi volt, azt nem tudom. Én soha nem találkoztam vele, csak láttam. Ment a dűlőn keresztül, világítással. Valami kis csörgést lehetett hallani, rezgett, ahogy nent. Hát annyit magyaráztak róla régebben, hogyhát valamikor mérte a földeket, osztán nem igazságosan mérte. Dehát aztán a holta után jár, szalau

0

^l, oszt mérni kell neki a földet. /Elmondta:Kósa András 79 éves nyiregyházi lakos, 1975.márc. 17-én/. 80.