Erdész Sándor: Nyíregyházi szlovák ("tirpák") nyelvjárási és néprajzi emlékek (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 9. Nyíregyháza, 1977)

Nézett széjjel,mert nagyon szomjas volt «Meleg is volt, már korán reggel, de nem látott ott sehol egy patakot, se forrást, semmit. Hát ment befele az erdőbe. Először vastag évszázados tölgyfák voltak. Aztán bement a fenyőfák közé, hej,egészen földig értek az ágak. Mindenütt kutatott víz utén, mert szomjas volt kegyetlenül, már alig bírt menni, alig vonszolta magát. Mikor kiért a fenyőfák közül, akkor odaért egy tisztásra, azon a tisztáson meg rengeteg sok földieper volt. Jóllakott. Ez nagyon jól jött neki, de a szomjúságot csak nem tudta megszüntetni, hiába jóllakott földieperrel. Hát ment tovább. Egyszercsak egy nagy nyírfaerdőbe ért J Vastag nyírfák voltak az erdőbe. Hát ahogy ment ment, kutatott mindenfele víz után, de nem talált. Mindig nézte a pásztorbotján a lány haját, melyet néha meglibegtetett a szél,és néha néha meg is csókolta. Hát leült égy nagy nyírfa tövébe. Hát ahogy ott ül a nyírfa tövébe, egy óriási évszázados nyírfa tövébe, nagyon szomjas volt már,a nyelve is ragadt a szájához: - Hát mit csináljak, hol keressek egy kis vizet? Hát gondolt egyet! Felállt, elővette a bicskáját és a nyírfába fúrt egy lyukat. Gondolta: - Ebből egy kis nedv csak kijön, amit meg fogok inni! És tényleg, kezdett nedvesség jönni a fából! Hát a legény rátapasztotta a száját arra a kis lyukra és nyalta, szívta,itta itta a viricset, a nyírfa levét. És ahogy itta, mindig jobban lett és mindig erősödött. Mert ahogy vágyakozott már a víz után, hát ez a kis víz, ami ebből az évszázados nyírfából bőven folyt, hát ez nagyon felüdítette és megerősítette«Ahogy észrevette a pásztorlegény, hogy erősödik, gondolta magában: r - Furo

k én még több lyukat is ezen a fán! Ugy is volt, a bicskájával fúrt vagy négy lyukat. Uram teremtőm, a többi lyukból még jobban csurgott,mint az első71.