Erdész Sándor: Nyíregyházi szlovák ("tirpák") nyelvjárási és néprajzi emlékek (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 9. Nyíregyháza, 1977)

ELŐSZŐ 1753-ban és ezt követően szlovák családok telepedtek le Nyíregyházán és környékén. Az ideérkezettek generációja még nemzetiséget alkotott.A második nemzedék már az új szülőföldhöz kötődött: környezete hagyományait,szokásalt,nyelvét, kultúráját kezdte átvenni. Hovatovább csak a magukkal hozott szlovák nyelv jelentette hosszú időn át az elhagyott "nemzet"~hez való tartozást. A telepesek leszármazottai fokozatosan kétnyelvűek lettek, sőt idővel át is lépték egyesek, majd a további nemzedékeknél mindenki, a nyelvi határt« A megváltozott életmód és kultúra, a magyar nyelv gyakoribb használata tudati változást is eredményezett:szlovák származásukat nem feledve magyarnak tartják magukat. A ruházkodásban, szépítkezésben, a népi szokásokban és - az idősebb korosztály kihalásával véglegesen - a nyelvben is bekövetkezett vagy megtörténik az asszimilálódás.A szlovák ősök nvelvét ma csupán az idősebb tirpákok használják, de ez már ún. keveréknvelv. Említést tesz erről P. G. is a Kelet-Magyarország 1975. december 7-i számában /"Nagyapáik elfelejtett nyelvét tanulják"/. Hazánkban a "nemzetiségek" fokozatos darabolódása "etnikai" csoportokra, "néprajzi" csoportokra,nem kerülte el a tirpákságot sem.Sőt,az ő esetükben még tovább kell mennünk, mert a nyelvi és szokásbeli sajátosságok változása annyira meggyorsult az utóbbi évtizedekben, hogy a valahai szlovák telepesek leszármazottait ma már Nyíregyházán nehéz körülhatárolni, mint nemzeti kisebbséget alkotó diaszpórát. Maguk a tirpákok, ha a szakmailag meghatározott "níred'házske náreíie"-t/nyíregyházi nyelvjárás/használják,"poslovenski"-t mondanak ugyan, de ez magvarban "tirpákul»tótul" jelentésű. Ha "szlovákul"-nak értelmezik, az kizá1.