Erdész Sándor: Nyíregyházi szlovák ("tirpák") nyelvjárási és néprajzi emlékek (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 9. Nyíregyháza, 1977)
első helyet a tanyai település-forma:a "bokortanyák rendszere" foglalja el. A bokortanyák fogalma alatt az Itteni tirpák gazdák sajátos, külső, határbeli településformáját értjük. Kezdetei visszanyúlnak a 18. század második felére és szorosan összefüggnek az itteni tirpák gazdák egykori állattartó és később földművelő életformájával. A kezdetben minden jobbágygazdának jutó "szállásföldeken" állatokat tartottak és egy kevés földet is megműveltek. Téli időszakban védettebb sztrungákat, karámokat és istállókat épitettek és abban tartották az állatállományukat. Ezeket az épületeket nem szétszórva , de a felvidéki láz-ok, /kopanicák/ mintájára szorosan egymás mellé építették. Ezeket a téli időszakban az örökváltság idejéig inkább csak a szolgák lakták. Amikor azonban a megváltott szállásföld öröktulajdonba ment át, a nyári időszakban a nyári munkák végzésére /ideiglenesen/ maguk a gazdák is kiköltöztek. A 19.század második felében azonban már igen sok gazda, főleg fiatalon házasodott gazdafiuk - véglegesen is kiköltöztek a határbeli szállásaikra. Az addigi - főleg állattartás funkcióit ellátó - építményeket rendes lakóházakkal is kiegészítették. Ezzel kialakították az úgynevezett bokortanya rendszert. Az igy épített gazdaházak, istállók udvarok,mai nevükön már 'tanyák* - rendszerint valamilyen ut mentén, kör-, vagy háromszögalaku térség formájában rendeződtek. Az egymás mellé épített házakban elsősorban rokon családok helyezkedtek el. Ezt a sajátos határbeli, kis hegyi falvakra emlékeztető külső települési rendszert a magyar földrajzi és néprajzi szakirodalom a századforduló évei óta: "tirpák" specifikumként tartja számon« A tirpák bokortanyáknak a békési és bácskai szlovákok közt is vannak ilyen külső, U9.
