Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson I. Népi építkezés. (Jósa András Múzeum Kiadványai 8. Nyíregyháza, 1977)

Nádasi Éva: Lakásbelső és lakáskultúra Nyírlugoson

kábban a férfi feladata volt. Előbb keresztet vetett rá, majd cseréptálba téve a szeleteket, az asztalra helyezte. A terítéshez abroszt, tányért, evőeszközt használ, tak. Abrosz mindennap volt az asztalon, ünnepeken fehér vászon abrosz. Mindenkinek külön teritéke volt, egy tányérból csak fiatal házasok ettek, azok is csak "szerelembül", ahogy azt egyik adatközlőm mondta. Nyáron - mint már emiitettem - előfordult, hogy a tálat körülülve, egy tálból ettek, ez azonban nem volt gyakori. Az evőeszközök közül a kanalat és a kést használták rendszeresen, a villát ritkábban. Poharat csak vendég érkezésekor, vagy bor fogyasztásakor tettek az asztalra, különben közös ivópohara volt a családnak,amely a kredencen, vagy az asztalon állt, esetleg a pitarban a vizeslóca fölötti szegen függött. Étkezési időben, ha váratlan vendég érkezett, mór 'nyájasságtul" asztalhoz hivták, különösen akkor, ha rokon volt. A szomszédot nem ültették le, csak itallal kínálták meg. Az idegent is megkínálták legalább borral, ha nem ült le asztalukhoz* A vándornak a pitarban adtak ételt.a koldust pedig le sem ültették, csak adtak neki valamit. A ház

f mint munkahely. A ház az év két fő periódusóban eltérően funkcionált, nyáron a házi munkák nagy része eloszlott a pitar, a tornác és az udvar között, s ekkor csak a tésztát gyúrták a szobában. Télen az időjárás miatt minden munka szintere a lakószoba lett. Ott mostak, főztek, dagasztottak, fontak, varrtak, szőttek. A férfiak is a házban készítették a gyékény.és vesszőkosarat, ezért