Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson I. Népi építkezés. (Jósa András Múzeum Kiadványai 8. Nyíregyháza, 1977)

Nádasi Éva: Lakásbelső és lakáskultúra Nyírlugoson

rült. Egyébként napközben, ha megéheztek, a fő étkezéseken kivül is ettek zsíros, vagy cukroskenyeret, esetleg déli maradékot. Az étkezés, ha asztalnál ettek, négyszögletes asztalnál történt. Az asztalszéket, bográcsezéket Hyirlugoson nem Ismerik. A főétkezések közül csak ebédkor ült az egész család asztalhoz /ez is inkább télen volt jellemző/, egyéb étkezési alkalmakkor mindenki akkor evett, amikor éppen ideje volt rá, s ott, ahol jól esett neki. A nyári étkezések mindig rendszertelenebbül, kötetlenebbül, időtől és helytől függetlenebbül zajlottak le, mint a téliek, A reggelit magukkal vitték a határba és 89 órakor fogyasztották el, általában hideg, vagy pirított szalonnát. Ha otthon reggeliztek, akkor tejet, kávét, kenyeret, vacsoráról maradt paszulylevest, vagy más ételt ettek. Az ebédet, amely gyakran, de nem mindig volt főtt étel, a nagy munkák idején, a határban költötték el 12 és 1 óra között, A főtt ebéd, általában egytálételt, otthon, kora reggel főzték meg, és cserépszilkében

. kaBornyában /madzaghálóban/ vitték magukkal a mezőre. Az uzsonnát leggyakrabban ez is szalonna volt - szintén a mezőn költötték el. A vacsorát azonban mindig otthon, 8-9 órakor. Ha a mezőről később jöttek haza, akkor hidegvacsora volt, tej, kenyér, szalonna, esetleg déli maradék. Ha volt idő főzni, akkor főztek. Ha együtt evett a család, asztalhoz ültek, ha csak egyedül étkezett valaki, akkor leült a pitarban egy dücskőre, vagy a küszöbre. Nyáron tehát meghatározott étkezési rend nem volt, - hogy hol, mikor, s mit ettek, az mindig a körülményektől, elsősorban a munkától függött.