Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson I. Népi építkezés. (Jósa András Múzeum Kiadványai 8. Nyíregyháza, 1977)

Dám László: A lakóház és építése Nyírlugoson

l<5tti pitvarra, és a kémény alatti kéményaljara, melyet • mestergerenda vonalában két, rendszerint bolthajtássel összekötött falrész választ el egymástól. Emlékezet szerint a konyhában a szabadkémény alatt, a ezobabeli kemence tüzelőnyilása előtt 40-50 cm magas ós ugyanilyen széles padka húzódott s hasonló padka állt a helyiség hátsó fala mentén is. Amennyiben a ház két szobával rendelkezett, a padkák három oldalról vették körül a kémény alját. A padkára, a pitvart a kéményaljától elválasztó fal mellé katlant építettek, amely részben a hamu tárolására szolgált, részben pedig tűzhely volt, amin 20-30 literes üstben lakodalom, keresztelő, disznótor esetén főztek. A falhoz épített hasább alakú, vagy a körbejárható középpadka Nyirlugos és a környező falvakban nem ismert,holott a Nyírség más területein /pl. Nagykálióban/ valamint a Nyírséggel határos Hajdúságban és bihari síkságon általánosan elterjedt volt használata. 32 A padkák falát többnyire vályogból készítették, belső terét földdel töltötték föl azt erősen ledöngölve, majd betapasztották és fehérre meszelték. Napjainkra ez a tüzelőberendezés teljesen kiment a használatból éppen ugy, mint a szoba hagyományos tüzelőberendezése, a boglyakemence. Ez a tüzelőberendezés semmiben sem tér el az Alföldön általánoean elterjedt kemence típustól. 40-50 cm magas vályogból vagy patlcsból készült padkára épült, melynek belső terét ssintén földdel töltötték ki,alját pedig téglával rakták ki. Vázát vessző, vagy kóró alkotta, amit belül betapasztottak, majd száradás után kifütöttek. Szája a kémény aljára nézett, főbb részei a padka

, a kemenoe és a szoba fala közti rész a sut

, a kemence torka és tatája. A faluban, bár meglehetősen töredékesen, de él a kemence melletti kandalló emléke is. Tüzterét a kemence