Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson I. Népi építkezés. (Jósa András Múzeum Kiadványai 8. Nyíregyháza, 1977)

Dám László: A lakóház és építése Nyírlugoson

hasonló módon készül, a vékony karókat ebben az eeetben egymás mellé szögezik. A vértelken általában 1-3 szellőzőlyukat képeznek ki minden díszítés nélkül.Alakjuk többnyire téglalap, ritkábban kör. A tetőfedés anyagai közül a legjelentősebb a nád és a szalma volt. mig a zsindely és a cserép szerepe elenyésző. A I42.|cép jól érzékelteti, hogy a nád és zsuptető egészen az 1950-es évekig szinte kizárólagos, az arány a cseréptető javára csak az 1960-as években jelentkezik. A zsindely mindig jelentéktelen, s ae 1930-as évekre alkal28 mazása meg is szűnik. A nád és s szslma nagyarányú alkalmazásának az az oka, hogy ezek a legkönnyebben és a legolcsóbban elérhető tetőfedőanyagok. A szalmatető készítéséhez kizárólag a rozsszalmát használták. A nyírségi rozstermelés mindig jelentős volt, ) Nyirlugos azok közé a falvak közé tartozott, ahol a ga29 onatermesztée legnagyobb hányadát a rozs jelentette. z építkezéshez használt nád is könnyen elérhető volt, mert a falu határában található kisebb tavacskák bőséges nádterméssel szolgáltak. Tetőfedésre szívesebben használták mint a rozsszalmát, egyrészt mert a belőle készült tető élettartama 2-3-szor hosszabb volt, mint a szalmatetősé, más részt előkészítése a tetőfedéshez sokkal kevesebb munkát igényelt, mint a zsupkéezltéshez szükséges nehéz cséplés. A szalmát kétféle technikával használták fel: felvert ssuptetőt és teregetett szalmatetőt készítettek belőle. Ez utóbbi tetőfedő technika elsősorban a melléképületekre jellemző, lakóházak esetében csak a legszegényebb rétegek alkalmazták. A különböző tetőfajták a következő módon készültek: nádtető. A szükséges nádmennyiséget, melyet télen vágtak le, kora tavasszal szállították a telekre, ahol a