Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson I. Népi építkezés. (Jósa András Múzeum Kiadványai 8. Nyíregyháza, 1977)

Dám László: A lakóház és építése Nyírlugoson

hely előkészítésére. Házhelynek lehetőleg a telek legmagasabb részét választották, a századfordulótól kezdve azonban erőteljesen érvényesültek az építési szabályrendeletek előírásai, melyek azt szolgálták, hogy a házak minden telken azonos helyre épüljenek s ezáltal egységes településkép alakuljon ki. 13 Az építendő ház helyén el kellett távolítani a növényzetet, s a gyökereket, majd lapáttal simára nyesték, lehengerelték, vagy ledöngölték. Ha a telek szintje alacsony volt, a házhelyet feltöltötték földdel. Az 1897-es építési szabályrendelet előírja, hogy "a földszinti padlózatnak, vagy a szoba földszinti magasságnak minden ujjonnan építendő lakóháznál az utca, ill. a járda fekvésénél 0,5 méterrel magasabbnak kall lennie." 14 Az előkészítő munkák után ásóval meghúzták, kijelölték a falak és a tartőágasok helyét. A ház nagyságát részben az anyagi helyzet, részben a család nagysága szabja meg, de igen gyakran befolyásolta a rendelkezésre álló faanyag is. Az orosi házhoz hasonlóan itt is számításba kellett venni a ház hosszánál a mestergerenda hoszszuságát, szélességénél pedig a keresztgerendák méreteid lt. Igen gyakran az elbontott házak faanyagát is felhasználták. Az emiitett szabályrendeletek azonban itt is éreztetik hatásukat, amikoris megszabják az egyes helyiségek nagyságát: a szoba legkisebb hosszméretek méternél, szélessége 4 méternél és magassága 2,5 méternél kevesebb nem lehet." a6 Ennek következtében a századforduló után épült lakóházak alaprajzi méretei csaknem kivétel nélkül azonosak. Először a ház négy sarkára és a leendő mestergerendák alá vastag oszlopokat ástak 60-100 mélységben. Valamivel vékonyabb gerendákat állítottak a leendő közfalak csatlakozáspontjához, valamint az ajtó helyére. A közép-