Németh Péter (szerk.): Néprajzi kutatások Nyírlugoson I. Népi építkezés. (Jósa András Múzeum Kiadványai 8. Nyíregyháza, 1977)

Kücsán József:A nyírlugosi udvar gazdasági épületei

dör kiásásánál az egyik hosszabbik oldal közepén kialakított lejtős, 100 cm széles lejárat felső harmadéban két ágast a falak mentén leásnak, ugyanezt teszik a lejárat alsó végén is, ügyelve arra, hogy a két ágaspár egyenlő magas - 160-170 cm - legyen. Mikor ezzel elkészültek, az ágasfákat megfelelő hosszúságú dorongokkal összekötik és a gerincre támasztott dorongsor ezen szakaszra eső darabjait erre, az alsó ágaspárt összekötő - a gerinccel párhuzamosan futó - dorongra támasztják. Ezzel tulajdonképpen megoldódott a fődiólból való kijárás problémája, hiszen a tetőt egy 100 centiméteres szakaszon 160-170 cm magasságura megemelték.Ez esetben viszont még nincs védve a bejárat, ami gödörről lévén szó igen komoly probléma. Ezért a lejárat felső harmadában leásott két ágast az alsó két ágassal összekötő dorongokat is a tetőhöz hasonló módon lefedik, oldalát a földistálló falához hasonlóan biztosítják, ezzel mintegy 200 cm hosszú folyosót képezve, ami már megfelelően védi a bejáratot. A munka befejező fázisa a szalmával majd földdel való lefedés. A tetőn a földet pendelyesre - minél kevésbbé meredekre - kell teriteni és nem ormosra - meredekre - mivel a baromfiak azt igen hamar leverik, lekaparják. Ezt megelőzendő, a földiói tetejét tüskés ágakkal lefedik vagy tökkel bevetik. Nyáron gyakori, hogy a földistálló oromfalait kibontják, biztosítva ezzel a szellőzést. A jászol ebben az épületben is a fennálló istállókban lévők mintájára készül, hidlás nincs, a trágyalevet az alom és a homok beszívja. Egybehangzó állitások szerint ez az istállótipu* e szegényemberek és a zsellérek épitménye volt, módosabb gazdák esetleg szükségmegoldásként használták, ha fennálló istállójukban nem fért el az állatállomány.