Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban 3. Helytörténet. (Jósa András Múzeum Kiadványai 7. Nyíregyháza, 1976)

2. Gyarmathy Zsigmond: A vásárosnaményi Vörös Csillag termelőszövetkezet gazdálkodásának története /1951-1960/

rozatot hozott, hogy a községi tanács agronómusa adjon tanácsot főként a növényápolás idejére a munkaerő helyes kihasználására. 24 Az akkori termelési bizottság vezetője Siket Gyula 1956 februárjában javasolta, hogy a tsz még az évben kezdje meg a vetésforgó kialakítását, mert a többtermés elérésének ez az egyik alapja. A belterjes gazdálkodás kialakításának jelei, a termésátlag növelése érdekében végzett tudatos tevékenység, a termelési költségek csökkentésére irányuló törekvések csak 1956 után kezdenek kibontakozni. Bár 1956-ban az ellenforradalmi hírverések ideológiai zavart okoztak is, de proletár ösztönükkel újra megérezték, mint annak idején a Nagy Imre programnál, hogy a kilépés csak visszakanyarodást jelent,mégis nagy nehézségek elé került az alig szilárd szövetkezet. A sertés és tehén állományt 1957 februárjában eladták, mert nem volt további tartáshoz takarmányuk. A vezetésben is jelentkezett újra a zavar, a túlkapások ismét a fegyelem és az eredmények kárára voltak. Tóth Imre tsz elnök 1957 december 12-én a tanács vb által történt értékelés alkalmával arról számolt be, hogy a törzseket újra visszaállították, sőt sikerült megteremteni a fel nem osztható szövetkezeti alapot, s van beruházásuk is. Igy most már rá tudnak majd térni a belterjes gazdálkodás kialakítására. Yettek egy vontatót az eladott jószágok árából. A termelőszövetkezet eredményei az 1958/59-es gazdasági évben,különösen kalászosoknál meghaladták az egyénileg gazdálkodók átlagait. A kapások terméseredményeiben is jelentős javulás volt tapasztalható. Természetesen a nagyüzemi gazdálkodás lehetőségei még koránt sem voltak kihasználva. Csak egy a sok közül: zöldtrágyázást,bár lett volna hol, nem alkalmazták.