Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban 3. Helytörténet. (Jósa András Múzeum Kiadványai 7. Nyíregyháza, 1976)

4. Honismereti Szakkör, Vásárosnamény: Adatok a vásárosnaményi járás felszabadulás utáni történetéhez

szétosztásra. A reakciós híresztelés, mely 1919-re emlékeztetett, csak 1-2 embert fogott meg, akik visszaléptek a föld igényléstől. Tiszaszalkán a földosztás előtt sok vagyontalan ember volt, akik titokban szervezkedtek, egymást buzdították,hogy ne menjenek tovább az uradalmakba dolgozni. Ennek nyomán a Bakta-tanyai emberek már a törvény megjelenése előtt maguknak szántottak, vetettek. Sokan voltak persze olyanok, akik itt sem hittek a földosztás valóra válásában. A földbirtokosok Amerikára hivatkoztak és azzal ijesztgették az embereket, hogy a földosztás nem lehet állandó mert Amerika nem nézi el, hogy az urak földjét elvegyék. Hem volt könnyű ilyen körülmények között a földosztó bizottság munkája, de ha valaki megpróbálta a nyomort, akkor tudja értékelni, hogy mit jelent számára a föld. Eleinte uj gazdák sok nehézséggel küszködtek, búcsújárás volt a vetőmag után és a mezgazdasági szerszámokért. A régi gazdák, padlásra dugott faekéiket is eladták az ujaknak. De győzött az uj gazdák tenniakarása,mert az első aratáskor a 3-4 hold vetés után 3o-4o q terményt szállítottak az udvarukra. Tiszaviden 45 család 245 hold és 47 házhelyet kapott. Tiszaadonyban minden igényjogosult házhelyhez és földhöz jutott. Tiszakerecsenyben 1945-ben a földosztás még meghiúsult, 1946-ban jutott érvényre a földosztás, amikor is Llátyussal cserélve a lónyai uradalomból elégítették ki az igénylőket. Lónyaiak birtokából 2129 hold került az egykori cselédek tulajdonába és ezzel teljesült a parasztság régi vágya. 372 család jutott földhöz. Tákoson 550 holdat osztottak szét, e közös erővel ol-