Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban 3. Helytörténet. (Jósa András Múzeum Kiadványai 7. Nyíregyháza, 1976)

2. Gyarmathy Zsigmond: A vásárosnaményi Vörös Csillag termelőszövetkezet gazdálkodásának története /1951-1960/

Természetesen ne gondoljuk, hogy már nincs is hiba a termelőszövetkezet gazdálkodásában. Barna István joggal veti fel, hogy a tsz-nél nem fordítanak kellő gondot az állatok szaporítására. De tény az, hogy nagy volt az az ut, melyet a tsz parasztság megtett az alakulástól 1955-ig, mivel semmi nélkül indultak és nem volt még meg a kenyere a tsz tagnak még 1951-ben sem, de 1955-ben már nem vesz senki pék kenyeret, mindenkinek van rendes ruhája és van háztáji állatállománya 23 IS. 6. A nagyüzem kibontakozása 1960-ig A megalakulás idején csak egy pár lóval indultak s csak 1952-ben lett két pár lovuk, igy a talajmunkát csaknem teljes egészében a gépállomás végezte. Főleg a kalászosoknál alkalmazták a gépi vetést, kevésbé a kapásoknál. Hogy kezdetben a termésátlaguk nem emelkedett annak elsősorban az volt az oka, hogy nem volt meg a számosállat kontingesük és igy éveken át a talajerő pótlás elmaradt. Csak 1956 tavaszán sikerült a vásárosnaményi SERVEHÁL teleptől mintegy 600 q trágyát vásárolni, s ez minőségileg is kifogástalan volt, igy 3ikerült a terület mintegy 60 5o-át letrágyázni. Műtrágya használatát nem ismerték és idegenkedtek tőle,csak 1957-től alkalmazták először a kalászosoknál, s ettől kezdve használják is. A hiba most a másik oldalon jelentkezett, egyesek ugy gondolták, hogy a pétisó mindent pótol, még a kapálást is. A vetésszerkezetben kezdtek eltolódni a szállástakarmány termesztés javára. Az elgondolás az volt, hogy a kevés munkaerőhöz ez jobban megfelel, meg igy több szemesterményt tudnak kiosztani, hiszen az állatoknak elég lesz a szálastakarmány is. A tanács is látta, hogy a termelőszövetkezetben probléma jelentkezik a munkaerő kérdésében. Ezért 1956 májusában hatá-