Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban 3. Helytörténet. (Jósa András Múzeum Kiadványai 7. Nyíregyháza, 1976)

1. László Béla: Az 1945-ös földreform története Fehérgyarmat községben

génylő bizottság már hivatkozott április 14-i jegyzőkönyvének utolsó bekezdését; "Osváth József miniszteri biztos figyelmezteti a megjelent földhözjuttatottakat, hogy semmit ne törődjenek a feudális suttogásokkal, ne féljenek az uradalom régi tulajdonosának esetleges rendelkezéseitől, hanem tartsák szem előtt a demokratikus munkát, és vegyék tudomásul azt, hoy most saját maguknak dolgoznak." A földigénylők megfélemlítésére való törekvés már a földosztás kezdetekor látszik a községben. Ezért félnek egyesek feliratkozni az összeirási ivre, félnek kimenni a határba, amikor leverik az első karókat. Igen sokan hivatkoznak 1919 áprilisára, a község főterén a román hadsereg által végrehajtott botozásra. Elévülhetetlen érdeme az első földigénylő bizottságnak, hogy ann-k idején élére állt az eseményeknek, bátoritotta, buzditotta az arra r:szorulókat, azokat, akik féltek a földbirtokosok visszatérésétől, akik még emlékeztek a fehérterror megtorló intézkedéseire, hem véletlen, hogy ebben a bizottságban ott találjuk Tóth Lajost, Gyulai Lászlót, akik 1919-ben is direktóriumi tagok voltak, if j .Abroncsos Jánost, akinek nagyapja volt t^.gja a direktóriumnak. 1945. nyarán az igénybevett földbirtokok tulajdonosai már nyiltan is jelentkeznek. Először csak "szerényen" kártérítést követelnek -beadványaik hangneméből itélve inkább kérnek - hivatkozva a földreform rendelet 17. és 26 §-ára, amit azt bizonyítja Gyenge Béla, Jékey Sándor, Dr. SSOÍJOSZlai Sándor, sót gróf Károlyi István és a többiek beadvá™

Q 21 nya. Kérelmüket a helyi és megyei szervek elutasítják - jogosan, bár egy kissé szigorúan értelmezve a rendelkezést, de erre