Németh Péter (szerk.): Honismereti kutatások Szabolcs-Szatmárban 3. Helytörténet. (Jósa András Múzeum Kiadványai 7. Nyíregyháza, 1976)

5. Kerezsi Mihály: Kisszekeres katonai felszabadulása és a földosztás

sokat segíteni neki, nem állithatja meg a azovjet csapatokat, de az iakolát tönkre teheti. Iskolát ? - kérdezi, hát ez más kérdési Mérgesen legyint egyet, s tovább megy. Az előbbi nagy robbanás, amely az ablakot kitörte, a hodosi vasúti hidat vetette szét. Mindenki érzi, hogy már csak órák vannak hátra, különösen akkor, amikor 1944. október 25-én délután 4 órakor a spanyolok hirtelen összekapkodják cókmókjukat, s megindulnak, futnak Penyige felé a vasúti töltésen. Még annyi idejük sincsen, hogy köpenyüket felvegyék, valamelyik futás közben bújik bele, a másik huzza maga után, rohannak, mintha halálra rémült nyulak lennének.Hogy ki elől futnak,mindenki tudja,de egyelőre még senki se látja.Délután 3/4 5-kor is szokott a rádió hireket mondani.Egyetlen rádió van a faluban, az iskolánál* Minden délután gyülekezik a falu apraja-nagyja,az iskola ablaka alá hireket hallgatni. A nép az árokparton ülve vagy az utcán állva hallgatja a hireket. Közben napraforgómagot ropogtat mindenki. Állandóan nagy közönság van, kiváncsi mindenki a harctéri hirekre, ámbár most már a rádió nélkül is tudjuk, hogy a szovjet katonák közel vannak a faluhoz. Ezen a napon 1944.október 25-én délután a beszámoló megint ugyanaz:Szatmámémetin tul a hadihelyzet változatlan. Összesen ennyi. Ekkor már talán a falu határában járnak a felszabadítók. A A nép fejcsóválva hallgatja a rádióhirt, a valaki azt javasolja, hogy a falu végén fehér zászlót kellene kitűzni, de a többség nem helyesli, hátha visszajönnek a spanyolok. Erről folyik a beszélgetés, s közben már erősen bealkonyodott. Az órámra nézek, fél hat. Távolból lovak patája koppant s valaki megjegyzi, hogy jönnek. Igen, mondja a másik nevetve, s van kedvük ebben a szoros helyzetben ! Az alkonyatban abban a pillanatban 5 lovas alakja bon-