Babus Jolán: Néprajzi tanulmányok a beregi Tiszahátról. (Jósa András Múzeum Kiadványai 6. Nyíregyháza, 1976)

Adatok Lónya történetéhez

levő Sziget falut a Tisza fenyegeti »Addis nag- kanyarulattal körülvett területe keskeny szoroson át szárazföldi összeköttetésben állt Eislônyaval.1780 táján azonban /pontos évszámot nen tud a ssájhagyonány/ a kanyarulat lefűsődött.a keskeny szoros átszakadt s Sziget falu valóban szigeten állt, as árvízzel való elborítástól veszélyeztetve. Ekkor a lakosok csanakokon, hússózó telmőkön költöztek át lőny'ra. Kislányán egy új sort alkottak épülő házaik,nagylányán a már betelepült részekre költöztek,ahol hely volt. Kislányai utcájukat as öregek na is üj sorn

ak nevezik.Több Szigeti családnév utal viselőjének eredeti lakóhelyérejonnan jött a nagylányai Barna család is. Az átköltözők kis portát foglaltak le; nevetve mondták: "Ke fogjunk nagy telket nert sok less a rekesz !" /söványkerítés/ - Ezek a kis telkek később még jobban széthasadostak a családtagok között, ez az oka a régi településű utcákban a lakosság zsúfoltságának. Az átköltözés után a virágzó kis szigeti falu pusztulásnak indult. Sokáig hirdette még egy bödönkút és egy Telek nevŰ földdarab, hogy a gyümölcsössel betelepített terület helyén falu volt.Pesty Frigyes helységnévtárában már így vallanak róla a lónyaiak 1865-ben "Sziget... a község hajdani telephelye..." /így kényszerxtette átköltözésre a Tissa a közeli Tiszakerecseny népét is, a folyótól beljebb fekvő területre. A régi telephelyet egy ismeretlen rendeltetésű, geroudázott földbeli építkezéssel együtt elmosta a Tisza./ 1780-ban vagy 83-ban ismét betörtek a tatárok erre a vidékre. A lányai néphagyomány megőrizte ennek a tatárjárásnak az emlékét: özv. Lónyay Zeignondné Pogány Klára vastagfalu, emeletes kastélyban lakott ITagylónyán,amit vizes árok és kom-