Babus Jolán: Néprajzi tanulmányok a beregi Tiszahátról. (Jósa András Múzeum Kiadványai 6. Nyíregyháza, 1976)

Előszó (dr. Gyarmathy Zsigmond)

ELŐSZÓ "ügy érezzük,sohase fog eltávozni közülünk. Ha mi már nem leszünk, emlékét akkor is őrizni fogják a becses néprajzi tanulmányai,a maradandó beregi gyöngyszemek", - irja Erdész Sándor, a "Búcsú a beregi Tiszahát kutatójától" cimü Írásában. Ezekből a gyöngyszemekből,a Babus-hagyatékból válogatott nagy szakértelemmel, de semmivel sem kevesebb szeretettel és gondossággal a szerkesztő, dr.Erdész Sándor. E kötet

et a Szabolcs-Sz

atmár megyei Muzeumok Igazgatósága, valamint a szül

őföld és a volt tanítványok nevében a vásár

osnanényi művelődésügyi osztály és a mü^velődéja_k_özj?on

t j

elenteti meg. Magam is személyes ismére e voltam Babus Jolánnak, s mindig megértő támogatója a leiKesedés lángjában égő,lobogó lelkű munkásságának. Szüksége is volt mindig arra, hogy megértsék és segitsék. Belső világa tiszta volt és érzékeny, ezen a tiszta szemüvegen és érzékeny lencsén át kivánta megközelíteni a világot, az embereket. A valóság récéi és hajszálrepedései is elégségesek voltak ahhoz, hogy meneküljön előlük.Számára néprajz müvelése hivatás volt és mentsvár, keserves munka és édes megnyugvás. Amit mondott vagy irt, az mindig őszinte volt, vallásos lelkülete sem zavarta meg ebben, szemforgató "ájtatosság", szemforgató képmutatás teljesen távol volt tőle.Amit akart és amit tett, azt mindig őszinte tisztelettel tette az ember iránt, magas erkölcsi mércével önmagához mérten cselekedte. Többet szeretett volna használni és tenni,mint amennyire ereje jutotta.Naiv volt,de nem tudományában, hanem a helyzet, a körülmények felismerésében és felmérésében. Bizott abban, hogy az emberek csakis jót akarhatnak, talán a vallásos hite sodorta e naivitásba.ügy vélte, hogy az akarat mozgatja a világot, csak akarni kell, s mindent meg lehet valósitani. Pedig egész élete éppen azt bizonyította, hogy dolgai másképpen alakultak részleteiben, mint ahogyan éopen szerette volna. 1942-ben hiába kérvényezte végig a budapesti leánykollégiumok egész sorát,nem jutott felügyelői álláshoz, ezért