Babus Jolán: Néprajzi tanulmányok a beregi Tiszahátról. (Jósa András Múzeum Kiadványai 6. Nyíregyháza, 1976)

1848-as néphagyományok Lónyán

velet nyerni részére, álnéven. Bzután egyszerű világi öltözetben, mint Molnár Henrik borkereskedő, folytatta útját. Lónyay Albert ajánlólevelet adott neki az egyik környékbeli falu református lelkészéhez, hogy adjon szállást neki és segítse útjának zavartalan folytatáséban. A lelkész megbízható voltát látva Horváth Mihály elárult anynyit, hogy politikai okból óhajtja elhagyni az országot, az osztrák hatalom megtorlása elől menekülve. így nagyrészt református lelkészek segítségével menekült ki a történetíró. /Peöldi Doby Antal: Lónyay család. Bp. 1895. Pallas./ "Barna Péter bátyám a harc után a társaival egy árokba bújt, de elfogták űket. Kivitték Pémontországba /Piémont, Olaszországban/, ott vóut fogságban két évig, de nem vóut rossz dóuga. A többi lónyiak, akik hazajöttek, mondt-'k nagyanyámnak, hogy esett fogságba. Hazaengedték azután. " "Akik a negyvennyócasi háborúban vóutak, hazajöttek; nem emlékszem, hogy Lényéről maradtak véna oda. Igen nevezetes emberek lettek ezek a faluban." "Kun Péter hozott egy könyvet Amerikábul, amelyikben minden meg van írva a 43-as háborúról. Tóth Mihály vét a negyvennycca.si háborúban, keresztülolvasta ezt a könyvet, azt mondta, minden úgy vóut, az elejitül az utóujjáig." /A könyv: Brankovics György: A magyar szabadságharc története, Lpest, Mehner Vilmos kiadása. Évszám nincs rajta./ Lánya, 1947.