Babus Jolán: Néprajzi tanulmányok a beregi Tiszahátról. (Jósa András Múzeum Kiadványai 6. Nyíregyháza, 1976)

1848-as néphagyományok Lónyán

"Az utcán verbungoe vóut, danoltok: Csapj fel pajtás, katonának, Jobb dolgod lesz, mint apádnak, kern kell kaszálni kapálni, Csak a jányok után járni! "Aki belecsapott a tenyerébe, az katona lett 12 esztendőre. Az én nagyapám nem csapott bele, a sarkát tette a katona tenyeribe, azér nem lett katona." "Hordták oda a köteleket, ott nézte üköt a sok nép, kör Ivettek rajta a kötelet, aki férfiember vóut benne, mind elvitték magukkal, ha fegyverbíró vóut." ''Fogdosták akkor a katonákat, úgy lettek katonák." 1348. A jobbágyság felszabadulása "k'egyvennyócba Lónyi János jött haza Pestrül, a Tóhát /uradalom/ mellett ment el a kocsija. A Toháton arattak a jobbágyok. Lónyi János megállétotta a kocsiját, oszt azt mondta a jobbágyinak: "Host már nem vagytok többet az én jobbágyim, most már szabadok vagytok!" xi

em hitték először, azt tudták, tréfál, mer igen jóu ember vóut Lónyi János, szerették ütet. De out hogy csak bizonyétotta, hogy nem tréfál, elhitték. Valaki azt mondta: "Host mán ki fog nekünk sóut adni?" örültek a jobbágyok a szabadságnak, hogy nem kell már úrdóugát szóugálni." "Negyvennyócig kellett az ezelőüttieknek úrdóugát szóugálni, azut oszt nem kellett többet." "Az úrdóuga akkor szűnt meg, mikor Petőfi azt mondta, hogy: "Talpra magyar!" "Felosztották az urak főüdjét, de az urak felülhaladtak, oszt visszavették." /Ezt csak egy adatközlő mondta./ "Törvén vóut rá, hogy az urak a főüdjükből adjanak a