Babus Jolán: Néprajzi tanulmányok a beregi Tiszahátról. (Jósa András Múzeum Kiadványai 6. Nyíregyháza, 1976)
Rákóczi nyomában a Tiszaháton
A padlásra a szabadságharc idején a hagyomány szerint ezer mázsa b ú zát hordatott Rákóczi, a katonák kenyerének, hogy ott biztonságban legyen. Ettől hajolt meg Rákóczi szobájának a mennyezete, meghasadtak a bárddal ácsolt régi gerendák, azért szakadt meg a ház fala is. Már lefelé hajlott a kurucok csillaga az égen, mikor Karászból Ilken át ismét Naményba érkezett Rákóczi. Ezt a hagyományt az egész környék ismeri. A Páskumban /ma: Arany János utca. Akkori neve után itélve legelő lehetett/ tanakodott egy pár hu emberével. /Ilem sokan tudják, hogy megérkezett Naményba, már akkor "bujdosóban járt itt"./ A megbeszélés után szalonnát sütött az embereivel, utána pedig leszúrta a nyársát a földbe. Ha ő leszúrta, nem vette ki senki. Ottmaradt, megeredt, hatalmas, terebélyes ezüstnyárfa lett belőle. Több ember fogta át a derekát. /1949ben vágták ki./ A fejedelemnek tanácskoznia kellett a vezéreivel, mitévő legyen. így hát Vaján tanácskoztak. Rákóczi megharagudott az urakra, hogy nem tudott velük zöld ágra vergődni. Otthagyta őket, még a vacsorát se várta meg. A tanácskozást Károlyi Sándor és Ferenc folytatta tovább. Majd így mesélték: Rákóczi Lengyelországba indult. Leszállott az a- lagütba. Az alagútban üldözőbe vették a labancok. Mikor egérutat nyert, megállott, és fordítva verette fel a lova patkóját, hogy a nyomok a vár felé vezessenek. A ruháját nem változtatta el. Jándon úgy tudják, hogy a "bujdosó" Rákóczi Jánddal szemben érkezett a Tisza partra. À Tisza a mostani Tó nevtí lapos helyén volt, körülfolyt a falun. A mai TSz-udvar helyén volt egy révház, ahol partot ért a fejedelem, a jándi oldalon. Szólás-mondás volt Jándon, hogy: "Boéri Kapitány Itt ment átal a Tiszán!"
