Babus Jolán: Néprajzi tanulmányok a beregi Tiszahátról. (Jósa András Múzeum Kiadványai 6. Nyíregyháza, 1976)

Közmondások és szólások a beregmegyei Lónyáról

282. Úgy beszél vele, mint Laci bácsi a malaccával: hányavetin. 283. Jövéüre.ha megyünk Lövőüre:

tréfásan mondják, ha a jövőről terveznek valamit. 284. Nem lehet, a világ kinevet! Tréfásan mondják, de jellemző a lónyaiakra: mindig gondosan figyelik, hogy életükhöz, tetteikhez mit szólnak mások. 285. Megvan, el se veszett! Ha keresnek valamit, már-már lemondanak róla és hirtelen megkerül. 286. Még a magyar hazájér se! A világért sem. 287. Jaj, anyám, add el a házat, vegyél nekem nagykabátot! Tréfás sóhajtás. 288. Hál' Istennek, hogy jóllaktam, azért is, hogy meg nem fúltam

! Étkezés utáni tréfás felkiáltás. 289. Dere

je, ez a magyar ereje! Derelyefőzéskor. 290. Ajajaj! Három tehén, mégsincs vaj! Tréfás felkiáltás, ha valami hiányzik. 291. Itt van a nagyapám pénze elvájva! mondják, ha megbotlanak valamiben. 292. Oszolj népség, nincs vendégség! Tréfásan mondják, ha valamilyen munka után a csoport felbomlik. 293. Megvóut a früstök, amijen, ojan, de majd lesz ebéd! Kevés,vagy gyenge reggeli után tréfásan ezzel vigasztalják magukat, 294. Szokását követi! Ha valaki gyakran tesz valamit. /Pl. kocsmázik./ 295. Lemaradt, mint a borravaló. 296. Egyenlóütlen. mint a létra foka. 297. Ojan ritkán vannak, hogy egymást kiabálik. 298. Szóut hallok, embert látok: nem látja a beszélőt,csak a hangját hallja, nem tudja, honnan.