Babus Jolán: Néprajzi tanulmányok a beregi Tiszahátról. (Jósa András Múzeum Kiadványai 6. Nyíregyháza, 1976)

Közmondások és szólások a beregmegyei Lónyáról

/Ezt a három mondást olyankor alkalmazzák, ha valaki vaktába indul neki az útnak, anélkül, hogy megkérdezné, merre is kell menni. /Éger: kis patak, feledésbe ment szóval; már csak ebben a mondásban használják./ Kekidűl. mint a hetyeniek a ködnek; megdőlve siet./A hetyeniek biztatták egymást,hogy dűljenek neki a ködnek, úgy jobban haladnak benne; falucsúfoló ez./ Aki megtér.idvezül; akkor mondják, ha valaki félutról visszatér. Megtér=visszatér. Megjött, mint a gagóu; ha megérkezik valaki. Megjött, mint a ficfa: hosszabb útról. /Gagóu=gólya. Megjön a ficfa tavasszal: a fűzfa héja elválik a fájától, le lehet hajalni./ Kérészbe, kérészbe, babám engem eressz be! Tréfásan mondják, ha valami terjedelmes tárggyal szűk helyen keresztben akarnak átjutni. 206. Mensz te is, mint a b

arkasziak: kérészbe a lábtóuval az erdőün! : ugyancsak akkor mondják, ha terjedelmes tárgyat szűk helyen akarnak átvinni.Ezzel a mondással a Bereg-megyi Barkaszó lakóit csúfolják. 207. Karóu alatt megyek, mer itt szoktam meg!: a kerítések melletti gyalogjárón megy. Ez a mondás a régi lónyai építkezésre utal: régen az utcai kerítések is vesszőből fonott sövények voltak. A vesszőt karók köré fonták, így a gyalogjáró mindenütt karókkal volt szegélyezve, aki ott ment, valóban karó, alatt ment, tekintve, hôgy a lónyai ember a mellett

, mentén szó helyett sokszor alatt-ot használ. 208. Térj ki paraszt, jön az ur! Tréfásan mondja, aki terhet visz és útjában áll valaki. 209. Gyér velem,legalább nem megyek gyalog: tréfásan mondják; gyalog menve egyedül unalmas a hosszú út, társaságban hamar eltelik az idő.