Babus Jolán: Néprajzi tanulmányok a beregi Tiszahátról. (Jósa András Múzeum Kiadványai 6. Nyíregyháza, 1976)

Közmondások és szólások a beregmegyei Lónyáról

E tréfás sóhajtás mögött érezhető a gond, hogy a szegény ember hogyan tudja kikeresni sok gyermekének ruházatát. 192. Mennybe megyek ? : mondja varráskor a hosszú szálú cérna,ha kinyújtott karral húzzák ki a kelméből. Kern en gedlek I tartja vissza a végén lévő görcs. Járás-kelés 193. Mindig megyén, mint Ficfási. 194. Jár, mint zsidóuba a fájdalom. 195. Jár, mint Ladányban /vagy Lódánba/ a ménkű. 196. Jár, mint a kérész /hérészt is mondanak/. Ez a négy mondás annak szól, aki mindig jön-megy, futkos, vagy sokat utazik. /Az utóbbiban hol kérészt mondanak, hol hérészt. A kérész vagy tiszavirág nevii rovar valóban sokat röpköd a Tisza fölött egynapos életében. A hérész, helyesebben hérészesek névvel lakodalomkor a menyasszony násznépét szokták jelölni, amely a vőlegényéé és menyasszonyos ház között többször megteszi aznap az utat./ 197. Főüzik a kancáját; nagy mehetnékje van. /Ennek a mondásnak az a babona az alapja, hogy ha egy lány azt akarja, hogy valamelyik legény járjon hozzá, annak ellopott kapcáját új csuporban" kifőzi, így a legény akarva-akaratlanul mindig odajár./ Sej-haj. menni kell, száraz bocskort kenni kell! Akkor mondják, ha nem nagy kedvvel indulnak valahová, ahova pedig el kell menni.. 198. Megy, amerre az éger a patakba dul. 199. Megyén, mint a vak a gödörnek. 200. M

egyén, mint a vak a hajnalnak.