Babus Jolán: Néprajzi tanulmányok a beregi Tiszahátról. (Jósa András Múzeum Kiadványai 6. Nyíregyháza, 1976)

Közmondások és szólások a beregmegyei Lónyáról

egymáshoz. 78. Ház nem templom, ember nem angyal: az emberi természet gyarló, megtörténik az összekoccanás. 79. Tál,kanál csordulás nélkül nincsen: ahogy a kanál hozzákoccan a tálhoz, úgy az emberek is összezördülnek néha. 80. Sár keveri a vizet: mindig a durvább lelkű bántja meg a másikat. /A tiszta víz zavaros lesz a sártól./ 81. Két éles kard nem tér el egy hüvejbe!: két veszekedő asszony, vagy ember egy házban. '82«) Sok ház ég belülről, nem láccik kívürrül ! Sok helyen van veszekedés a családban, de kifele titkolják. 83. Összeér a bajuszunk! tréfásan: megharagszunk egymásra. 84. Aki haragszik, az hánnya szijjel a kapcá.ját: tréfásan mondják annak, aki megharagudott. 85. Mindenki megbékül a maga kenyerem ha békitésre nem hajlik, majd megengesztelődik magátui. 86. Mindenki megérik a maga zsírjában: ugyanaz. 87. Ka haragszik, maj megbékül, ha nem békül maj megkéküi: gyermekek mondják; felnőttek is, tréfásan. 88. Reggeli vendég nem marad délig,de ha marad estét tőüt! vendégre is mondják, reggeli esőre is. 89. Hívatlan vendégnek ajtóu mögött a heje!: tréfásan. 90. Akármijén kedves vendég, három napig untig elég: ezt csak tréfából mondják. Falvédőre szokták kivarrni. 91. Csörög a szarka:vendég jön, billeg a farka: legény jön. Köszönés 92. Köszönni tisztesség, fogadni becsület. A lónyai ember minden felnőttnek köszön, még ha idegen is. Aki nem köszön, azt megszólják, hogy büszke, vagy buta.