Babus Jolán: Néprajzi tanulmányok a beregi Tiszahátról. (Jósa András Múzeum Kiadványai 6. Nyíregyháza, 1976)

Rákóczi nyomában a Tiszaháton

"Nagy Bercsényi Miklós..." szövegű dalban. Mit tudnak Rákócziról? Jándon a mai TSz-udvar helyén állt egy révház, a hajdani Tisza-meder partján. Mellette állt egy kovácsműhely, ott fordították meg Rákóczi lován a patkót, mikor Lengyelországba készült kibujdosni. Az alagútban lóháton ment. Úgy van megépítve, hogy egy lóhátas ember elmehessen benne. Rákóczi az ország négy sarkán mehetett ki,a maga birtokán. Az ővé volt ez az egész Tiszahát,Asztálytól Kassáig mindenütt a saját földjén ment. Rákóczi akkor Lengyelben volt, rokonánál a hercegnél. A felesége mentette ki a fogságból. Esze Tamás kétszer-háromszor küldött érte Lengyelországba. Mikor lefelé jött a hegyekből, elébe mentek Esze Tamásék és Munkácsnál tömörültek össze. Gyűltek a fegyverbíró emberek a seregébe. Gulácson azt mondták, hogy még fiatal fiúk is beálltak. A felnőttek nem akarták 5ket bevenni, de Esze Tamás azt mondta: "Be kell ezeket is venni, mer ezekből lesznek a jó katonák, a jó kurucok!" Csarodán megpihent Rákóczi. Tákos még nem volt meg. Jándon mondták, hogy valamelyik falu határában sátrat akart verni, de nem volt domb a beregi síkságon! Akkor a katonái földet hordták össze, mindegyik egy süveggel, míg egy kis domb lett. Arra verette fel a sátorát Rákóczi! /Mint édesanyja Zrinyi Ilona a Szépasszony dombján!/ Tar pán tudják, hogy ott toborzott Rákóczi, és seregének a két nagy erdő jó rejtekhelyet nyújtott. Jándon csata volt. Gulácson senki sem tud arról, hogy Rákóczi ott is járt volna. Kiderült, hogy nem is járhatott ott, mert a lo.